2018. március 13., kedd

Zsoltárok könyve 104. rész 30.vers


1. Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2. A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3. A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4. A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5. Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7. Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9. Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10. A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11. Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12. Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13. A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14. A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15. És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16. Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17. A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18. A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19. Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20. Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21. Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22. Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23. Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24. Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25. Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26. Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27. Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28. Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29. Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30. Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31. Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32. A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33. Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34. Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35. Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

2018. március 12., hétfő

Az Urral járva megtudod, hogy égi békét ad.


ÉNEK :
I. Az Urral járva megtudod, hogy égi békét ad. 
S a teljes délig mint vezet, egyengetvén utat. 
Örömje frissit téged fel , üditő harmatul. 
Kegyelme minden reggel uj, s napestig el nem mul. 

II. Az Urral járva megtudod ,hogy nincs itt nyughelyed. 
S zarándok vagy mert otthonod a Menny a föld helyett. 
Mint vándor jársz míg átmehetsz, halál hideg ködén. 
Sionban lelsz örök hazát és élsz mint égi lény. 

III. Az Urral járva megtudod, hogy fényben jársz te lent. 
És megtalálod célodat, mely biztos tiszta szent. 
Az Urral járva megtudod, hogy míly gyönyör ez út. 
Mivel ki rajta hittel jár, folyvást örülni tud.

Korcsmár Károly-tól -

Mai megvallásom:


Mai megvallásom:
Amikor valamire szükségem van, akkor szokott a szívembe adni megvallást az Úr.....mosogatás, ebéd főzés közben, amikor másra figyelek, nincs bennem semmi erőlködő figyelem és úgy látszik akkor könnyebben bejön az Ő vezetése:)

,, Az Atya szerető, gondviselő áldásával egy új munka helyet készített el a számomra, amit hálás szívvel elfogadok a Jézus Krisztus hatalmas Szent Nevében most új lehetőség, új ajtó nyílik meg!
Halleluja, Ámen💖

/Helyettesíds be bármivel, amire úgy érzed már hosszú ideje, hogy szükséged van!
Ha az igei ( pl. dohányboltot, vagy italboltot nyitni az nem igei) megegyező és erősődik a szívedbe, akkor az Úrtól van az a kívánság! /

Amit mindig megerősít egy Igéjével és kívülről is valahonan inidg jön egy megerősítés!!

,,Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.,, 
Zsoltárok 40:1

Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak Téged!
Mahanaim Gyülekezetből-https://www.youtube.com/watch?v=ZzCgG0o4OFk

Rá egy percre kaptam ezt:


UTÁNA pedig ezt:


Dicsőség neked Uram, Ámen💖

Zsoltárok könyve 115. rész 12.vers



1. Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
2. Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?
3. Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
4. Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
5. Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
6. Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
7. Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
8. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!
9. Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
10. Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
11. A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
12. Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
13. Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
14. Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
15. Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
16. Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
17. Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
18. De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

2018. március 11., vasárnap

Dr Joó Sándor- Úrvacsora





/Cseri Kálmán A Budapest Pasaréti Református Gyülekezet(link is external)
lelkipásztora 2004. július 4-én így emlékezett elődjére/



1952. április 27, vasárnap
Lekció:
1Korintus 11,27-34

Alapige
“... ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”- 
1Korintus 11,24c

Amint láthatjátok, az Úrnak szent asztala megint meg van terítve és elkészítve várja azokat, akik a megváltás drága ajándékaiban e látható cselekmény által is akarnak részesülni. Fölmerülhet ezzel kapcsolatban a mai vasárnapon a kérdés: miért osztunk ma újra úrvacsorát? Hiszen nagypénteken és húsvétkor ugyancsak bőséges alkalom nyílott rá mindenkinek, aki akarta. És ennek még csak két hete! Nem túlságosan sűrűn van ez? Nem sok ez? Nem kellene jobban vigyázni arra, hogy istentiszteletünknek ez a legszentebb cselekménye ne váljék túl megszokottá, hogy az Úr vacsoráját ne járassuk le?!

E templomban már sokszor beszéltünk az úrvacsoráról. Nem is akarom én most a sákramentum lényegének összefoglaló tanítását adni újra, hanem inkább csak egyetlen textus, Jézus egy mondása szemszögéből tekinteni az egész szent cselekményt. A textus, Urunk e mondása így hangzik: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. 1Kor11.24(link is external)c Kétszer is mondja ezt: a kenyér kiosztásánál először, a bor odanyújtásánál újra. Miközben e szavak értelmét vizsgáljuk, talán megtaláljuk a feleletet az előbbi kérdésünkre, hogy tudniillik mi értelme van az ilyen sűrűn való úrvacsora-osztásnak?

“Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” - mondja Jézus. Ilyen formulázásban már nagyon megszoktuk, próbáljuk egy egészen kicsit másként kifejezni ugyanezt, így: ezt cselekedjétek az én reám való emlékezés céljából, én reám emlékeztessen benneteket az, amit ilyenkor cselekedtek! Az úrvacsoránál tehát egy cselekmény által emlékezünk. Mindnyájan ismerjük, hogyan segít egy emléktárgy visszaidézni lelkünkben valakinek az arcát, akit már régen láttunk. Egyszer tanúja voltam, amikor egy fiatalember levelet kapott tiszántúli kis falujában élő nővérétől. Kinyitva a levelet néhány préselt virág hullott ki belőle. Leírta nővére, hogy édesanyjuk sírjáról való a virág és most a halála évfordulóján küldi az öccsének Pestre. Csodálatos volt látni, hogy a kis emlék hogyan idézte vissza a fiú lelkében édesanyja egész életét. Meghatódva kezdett beszélni anyja szeretetéről, lelkének sok drága szépségéről, hitéről, áldozatáról. Apró történeteket mondott el, amiket együtt éltek át és végül elmesélte, hogyan halt meg az édesanyja. És mindezt egy kis száraz virág váltotta ki belőle. - Az utolsó vacsora is ilyen emlék, amely újra meg újra mintegy visszahívja feledékeny emlékezetünkbe a mi Urunk szenvedésének drága jeleneteit, eseményeit. Felidézi a Gecsemáné kertbeli gyötrődést, a megcsúfoltatást, a keresztfán való kínlódást és halált, s emlékezetünkbe idézi újra azt a végtelen szeretetet, amivel mindezt érettünk vállalta. Úgyis nagyon kísért a veszedelem, hogy csak bizonyos időszakokhoz kötötten emlékezünk Jézus életének üdvösségünket szerző nagy eseményeire, különösen az Ő szenvedésére és halálára. Igen: nagypénteken! Akkor minden gondolatunk odairányul, - de azután az élet halad tovább. Nagypéntek elmúlik és vele a Krisztus halálára való emlékezés is! Amint távolodunk időben nagypéntek napjától, úgy távolodunk lélekben nagypéntek eseményeitől, a Krisztus keresztjétől is. És ez által megint kívül kerülünk a megváltás isteni erőhatásán is, elfordulva a kereszttől, mintegy kilépünk lélekben abból a lelki mágneses térből, amit a Krisztus keresztje áraszt. Ezért lesz a hitünk is megint örömtelen, ingadozó, bukdácsoló.

Nos, elmúltak az ünnepek most is, ez a szent emlék itt az asztalon arra figyelmeztet, hogy ne múljék el a Krisztus halálára való emlékezés. “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”: forduljatok vissza újra a kereszthez, térjetek vissza a kereszt alá, ne menjetek, ne távolodjatok el innen, maradjatok itt, ne feledjétek el, amit érettetek cselekedtem, hiszen ebben van az erőszámotokra! A reám való emlékezés által, lelketeknek felém fordulása által tapasztaljátok meg az én golgotai áldozatom szabadító hatását. Valami effélét mond Jézus ezekkel a szavakkal: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”

De még mást is! Egészen különös szertartás ez az utolsó vacsora! Kezdettől fogva mind máig a keresztyén gyülekezet istentiszteletének a középpontja, csúcspontja. Ezért is nevezik sákramentumnak, azaz magyarul: szentségnek! Jeléül annak, hogy ez a legszentebb része, aktusa, cselekménye az egész kultusznak! Annyira az, hogy nem is vehet részt benne más, csak az, aki a Krisztusban való hitéről vallást tesz. Kezdetben a nem konfirmáltakat ki is küldték a templomból, amikor az úrvacsoraosztásra került a sor. De ez csak az egyik jellegzetessége az úrvacsorának, ez a megkülönböztetett szentség-jelleg, sákramentumi cselekmény. Éppen az a csodálatos benne, hogy mindennek az ellenkezőjét is el lehetne mondani róla, tehát azt, hogy ez éppen a legkevésbé szent cselekmény az egész istentiszteletben. Sőt, nagyon is profán, nagyon hétköznapi és nem ünnepi, nagyon is közönséges, általános dolog: evés-ivás. Tehát olyan cselekmény, amit nem kultuszi keretben, nem istentiszteleti cselekményként sokkal gyakrabban teszünk. Enni-inni mindenki szokott minden nap többször is és nem mondható e cselekményről, hogy valami különösen szent és áhítatos cselekmény lenne. Milyen érdekes, hogy éppen ez a leghétköznapibb, legközönségesebb cselekmény: embereknek az együttes étkezése, ez került be a keresztény istentisztelet középpontjába, mint annak legszentebb, leghétköznapibb, legkiemelkedőbb kultuszi cselekménye. Mit jelent ez? Azt, hogy az úrvacsorában találkozik a hétköznapi és az ünnepi, a szent és a profán és e kettő közötti határvonal eltűnik. A keresztény ember számára nincs hétköznapi élet és ünnepi élet, nincs profán terület és szent terület, hanem a keresztény ember élete akkor is istentisztelet, amikor nem kultikus keretek között történik, akkor is istentiszteletet tart, amikor nem a templomban van, amikor nem éppen imádkozik vagy Igét hallgat, hanem mondjuk: eszik vagy iszik.

Az úrvacsorában az történik, hogy a hétköznapi bevonul az istentiszteletbe azért, hogy az istentisztelet pedig bevonuljon, - vagy ha úgy tetszik: kivonuljon - a hétköznapiba, ki a világba! Itt bent a templomban olyat csinálunk, amit odakint szoktunk, a világban, az otthonunkban: eszünk és iszunk, azért, hogy amikor majd odakint a világban, vagy az otthonunkban újra eszünk és iszunk, dolgozunk és játszunk, akkor majd ott is mindezt istentiszteletet tartva cselekedjük! Úgy együnk és igyunk, úgy éljünk kint a világban, mint akik mindezt az Úrnak tesszük, az Ő dicsőségére, az Ő tiszteletére.

“Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” - mondja Jézus. És azt akarja vele mondani, hogy életed leghétköznapibb dolgai között emlékezzél meg Róla! Jusson eszedbe Jézus, az Ő szava, az Ő cselekedete, amikor ott kint a mindennapi életben a kenyeredet magadnak vagy másnak megtöröd, amikor a kenyeredet megkeresed vagy élvezed, - emlékezzél meg Róla! Ez azt jelenti, hogy lélekben állj oda Eléje, számolj Vele, gondolj Reá! Az úrvacsorával újra emlékeztetni akar Jézus, hogy nem lehet széttagolni az életünket, ahogyan mi szoktuk vagy szeretnénk Isten és a világ között, a templomon belüli és a templomon kívüli életforma között. Az úrvacsorában a leghétköznapibb élet egy darabja kerül az istentisztelet középpontjába azért, hogy istentiszteletté váljék a leghétköznapibb élet is!

“Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” - mondja Jézus. Ez az emlékezés nemcsak egyszerűen visszagondolás az Úrra, hanem ugyanakkor megerősödés is az Ő szeretetében, a Vele való közösségben. - Egy fiatalember egyszer nagy útra készült. Búcsúzásnál édesapja kivette zsebéből az óráját, egy régi fedeles órát, aminek a fedőlapján mindkét szülő fényképe volt. Vedd ezt az órát, mondta az édesapa, és vidd magaddal minden utadon. Valahányszor ránézel, hogy meglássad hány óra van: édesapád és édesanyád tekintetével találkozol. És látva az otthoni arcokat emlékezz meg róla, hogy rád gondolunk és imádkozunk érted. Ne menj olyan helyre, ahol nem szeretnéd, ha látnánk téged. Ne tégy semmi olyant, amit nem szeretnél, ha tudnánk!

Valahogy ilyenformán adta Jézus az úrvacsorában az Ő képmását, fényképét, az Ő megtöretett testének és kiontatott vérének a látható jegyeit. És azért adta, hogy mindig emlékezzünk Reá, hogy soha ne feledjük: az Ő szeme rajtunk van, az Ő kegyelme vesz körül, az Ő ereje segít, az Ő közbenjáró imádsága véd, az Ő szava bíztat és tanácsol, tilt és parancsol! Nemcsak úgy, mint a fiút a szülei fényképe, hanem valóságosan, közvetlenül. Ezért nem kell mást tenni, csak megemlékezni, csak nem feledni, csak rágondolni mindig arra, hogy velünk van, ahogyan mondta: “minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20(link is external)c) Igen: a feltámadott, az élő Jézusra emlékeztet az úrvacsora, hiszen olyan cselekmény ismétlődik benne, amilyet a tanítványok minden nap átéltek Jézussal a földön, amiben egészen reálisan és egyszerűen megélték, megtapasztalták Jézus velük létét: az együtt étkezésben. Az úrvacsora megismétlése a Krisztussal való reális együttlétnek. Tehát éppen mert nem látható, el ne feledd, hogy élő Urad van, emlékezzél rá, gondolj rá, hogy itt van, jelen van, veled van!

“Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” - mondja Jézus. Milyen jó, hogy most újra cselekedhetjük ezt az Ő emlékezetére. Milyen jó, hogy most újra emlékeztethetjük egymást az Ő halálára, az Ő föltámadására, az Ő életünket megszentelő jelenvalóságára. Éppen azért jó, mert már elmúltak az ünnepek és az élet, - a hétköznapi élet - halad tovább. Nos: haladjon, de ne Krisztus nélkül, hanem Vele, együtt Vele, közösségben Vele!

Mondjuk el Néki:

Óhajtunk, Jézus, egyesülné veled:
Úgy lesz szívünk szent, ha te megszenteled.
Adjad hát, hogy mint tagok a főnek,
Engedjünk néked, bennünk élőnek.

Oltsd be magadba, mint jó szőlőtőbe,
Hogy jó nedvesség folyjon a vesszőbe,
És légyen szívünk szívednek mása,
Életünkben élted hogy minden lássa.

438. ének 7. vers

Ámen

Dátum: 1952. április 27.

A KERESZT JOBBÁ TESZI A HÁZASSÁGOT

Ádám és Éva a kezdetekben idillikus házasságban élt. Nem volt életükben bűn. Nem volt életükben negatív érzelem, félelem, és nagyon szép helyen éltek együtt. Azonban a kígyó, a gonosz által bejött Földünkre a bűn.

A Bibliának kettős jellege van. A mondanivalója természeti és természetfeletti is. A kígyó, a Sátán jelképe csúszómászóvá vált, ami egy megaláztatás is egyben. Ellenségeskedés lesz az asszony utóda és a kígyó között(Ján 8,44; Ef 2,2). Illetve az asszony utóda, Jézus megtapossa a Sátánt. A nő büntetése a szülés fájdalmának megsokszorozódása, illetve: "vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad." (1 Mózes 3:16) Ádám büntetése a halál, így minden emberé, illetve, hogy fáradságos lesz neki a korábban örömteli munka.

Az ószövetségi időkben Krisztus előtt, de ugyanúgy a mai világban is jelen van a nők iránti tiszteletlenség. Ha elmegyünk keletre, az iszlám világba, láthatjuk, hogyan csorbítják jogaikat, és nem egyenrangúak a férfiakkal.

De hitetlen emberek házasságában is észrevehető a nők bántalmazása, megalázása, alacsonyabb rangúvá tétele. A közös ezekben a házasságokban, hogy nincs ott Krisztus. Illetve olyan keresztény házasságok is érintettek, ahol csak névleges kereszténység van. És mindez azért, mert Isten átkot mondott Ádámra és Évára, és ez a többi emberre is kihat.



Tudni kell, hogy az ember Isten hasonlatosságára lett teremtve. Mind intelligenciájában, mind akaratában, mind érzelmeiben és az ember is test, szellem és lélek. Az ember bűnbeesés után szellemi halált is halt. Isten hangja elhalványodott a kígyóéval szemben. Ádám utódai, Ádám hasonlatosságára, képmására születnek, az óember bűne így örökölt.

Mindaddig, amíg Krisztusba, mint Messiásba nem kezdünk el hinni és a szellemünk meg nem újul Isten jóvoltából a Szentlélek által, addig óemberek vagyunk. Isten átkát hordozzuk: vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. A nők elnyomottak lesznek, a férfi a vezetést uralkodásnak látja felelősség helyett. A férfi nem tudja úgy szeretni a feleségét, mint Krisztus az egyházat. Az ember meghal, és munkájában kevés marad az öröm.

Ha az emberek jobbá akarják tenni a házasságukat, szükséges bevinni Istent is abba. Krisztus a kereszten eltörölte a halált, a bűnök bocsánatot nyernek, az óember megújul, a kapcsolatok, szerepek helyre állnak az újban. Isten meg tud áldani bőségesen házasságodban.

Az életed teljes helyreállítsa

Kedves Testvérek az Úrban!

Szólt hozzám az Úr, hogy aki szeretné a TELJES HELYRELLÍTST az életében, annak írja meg ezeket a gondolatokat és adjam közre az általam jól ismert és bevált gyakorlatot, oldalakat hozzá!


Ha azt szeretnéd, hogy győzedelmes keresztényként élj és megszeretnéd élni a Bibliában ígért ígéreteket, akkor ahhoz nem elegnedő hinni, hanem cselekedned is kell érte! 

,,A hit cselekedet nélkül halott,, -Jak. 2,17.


„Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből."Jakab 2,24

Az ÉLŐ TEREMTŐ ISTENÜNK, aki TEREMTETTE a FÖLDET és BENNE MINDENT és MINDENKIT aki lehajolt értünk hogy ISTEN SAJT GYERMEKÉVÉ FOGADJON, Ő a HELYREÁLLÍTÓ ISTEN is!!!

HELYRE AKARJA ÁLLÍTANI az ÉLETÉT MINDAZOKNAK, AKIK EZT SZERETNÉK, KÉSZEN ÁLLNAK RÁ és HAJLANDÓK MEGTENNI a SZÜKSÉGES LÉPÉSEKET IS és VÉGIG CSINÁLJÁK és NEM ADJÁK FEL FÉL ÚTON!! 

EZT HELYETTED NEM TUDJA MEGTENNI AZ ÚR!!!

Ültess magot a szívedbe, Isten Igéjének magját és öntözd naponta azt! 
NEM egyik napról a másikra fog megtörténni a változás, hisz nem egyik napról a másikra jutottál el a mostani életed körülményeidbe sem!

Amit most írok neked és javasolok az egy folyamat! 

Szánj oda egy hetet csak tisztulásra aztán építsd fel az életedet az áldásokra!

Biblia válogatás-Ibolyától-

https://www.youtube.com/watch?v=g2rxnt9a5is&list=PLcqIEq3xpwS7VXWl6pHsMqE7HwvT96jJf


Naponta hallgasd Isten Igéjét! Hallgass és valj meg Igéket, megtagadó Igéket is!


ÁLTALA megtísztít, megszabadít mindentől ami nem szolgál téged, bezárulnak ajtók amikre már nincs szükséged!! Ezért először lehet, hogy ugy nézki csak ,,rossz dolgok,, történnek latla... NE add fel! Az ellenlbas is elkezd dolgozni, ezért örülj és örvendj elkezdődött a folyamat...és meg van írva..,, Állj ellen és elfut ellened,, Vagyis mégjobban kacsolj rá az Igék hallgatására és megvallására! 

Kihajtanak az életedben új virágok új gyümölcsök, jönnnek új lehetősége, új ajtók nyilnak meg számodra és felvirágzik életed minden része!
,,Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.,, (Ézsaiás 55, 10-11)

Szabadító, tisztító helyreállító kijelentések, megvallások, megtagadó imák:


Ezt elsőnek ajánlo ebben van a lépések:
https://www.youtube.com/watch?v=vp520EBUzzM

Szabadítószolgálatok:
https://www.youtube.com/watch?v=YXcnYtvs4gY&list=PLJ9oUUCMuytWX75TiUkXkd1SXE9_9Oyph

Lejátszási listám, ebben a témában:
https://www.youtube.com/playlist?list=PLB8TApsLsOgVpN1_pUJSYwO90Q2uGXVmA

Roly és Amanda Buys szolgálat általi szabadulási megvallások és naponkénti áldások:
http://utaszabadsaghoz.gportal.hu/gindex.php?pg=34470493

http://utaszabadsaghoz.gportal.hu/gindex.php?pg=34470477

Jézus Krisztus hatalmas nevében, legyen áldásunkra, Halleluja, Ámen💖

Zsoltárok könyve 115. rész


1. Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
2. Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?
3. Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
4. Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
5. Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
6. Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
7. Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
8. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!
9. Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
10. Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
11. A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
12. Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
13. Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
14. Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
15. Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
16. Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
17. Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
18. De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

2018. március 10., szombat

Zsoltárok könyve 72. rész



1. Salamoné. Isten, a te ítéletidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának.
2. Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.
3. Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.
4. Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót.
5. Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékről nemzedékre.
6. Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.
7. Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.
8. És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig.
9. Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.
10. Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.
11. Hajoljanak meg előtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.
12. Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, a kinek nincs segítője.
13. Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők lelkét megszabadítja;
14. Az elnyomástól és erőszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az ő szemében.
15. És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon.
16. Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.
17. Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják őt.
18. Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!
19. Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!
20. Itt végződnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.

2018. március 7., szerda

Zsoltárok könyve 112. rész


1. Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.
2. Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
3. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
4. Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól a ki irgalmas, kegyelmes és igaz.
5. Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
6. Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
7. Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.
8. Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
9. Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.
10. Látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.