Rómabeliekhez írt levél 15. rész

1. Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.
2. Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére.
3. Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem a mint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.
4. Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
5. A békességes tűrésnek és vígasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint:
6. Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.
7. Azért fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.
8. Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyák ígéreteit;
9. A pogányok pedig irgalmasságáért dicsőítik Istent, a mint meg van írva: Annakokáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dícséretet éneklek a te nevednek.
10. És ismét azt mondja: Örüljetek pogányok az ő népével együtt.
11. És ismét: Dícsérjétek az Urat minden pogányok, és magasztaljátok őt minden népek.
12. És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és a ki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; ő benne reménykednek a pogányok.
13. A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.
14. Meg vagyok pedig győződve atyámfiai én magam is ti felőletek, hogy teljesek vagytok minden jósággal, betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni.
15. Bátorságosabban írtam pedig néktek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által,
16. Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten evangyéliomában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Lélek által megszentelt.
17. Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban.
18. Mert nem merek szólni semmiről, a mit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel.
19. Jelek és csodák ereje által, az Isten Lelkének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangyéliomát.
20. Ekképen pedig tisztességbeli dolog, hogy ne ott hirdessem az evangyéliomot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek:
21. Hanem a mint meg van írva: A kiknek nem hirdettetett ő felőle, azok meglátják; és a kik nem hallották, megértik.
22. Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok való menetelben.
23. Most pedig, mivelhogy nincs már helyem e tartományokban, vágyódván pedig sok esztendő óta, hogy elmenjek hozzátok:
24. Ha Hispániába megyek, elmegyek ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha előbb részben beteljesedem veletek.
25. Most pedig megyek Jeruzsálembe, szolgálván a szenteknek.
26. Mert tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei részére némileg adakozzanak.
27. Mert tetszett nékik, és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok azoknak a lelki javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a testiekben.
28. Ezt azért ha majd elvégezem, és nékik e gyümölcsöt átadom, elmegyek közöttetek által Hispániába.
29. Tudom pedig, hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangyélioma áldásának teljességével megyek.
30. Kérlek pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, én érettem Isten előtt,
31. Hogy szabaduljak meg azoktól, a kik engedetlenek Júdeában, és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves a szentek előtt;
32. Hogy örömmel menjek hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak.
33. A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti veletek! Ámen.

Örömteli mindennapok

Mai örömteli bátorító :)

Szellemi áldásokat kaptunk Krisztusban.

,,Áldott legyen az Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki Krisztusban megáldott bennünket minden szellemi áldással a Mennyben-,, Ef.1,3

Légy áldás tudatú. Keresztényként áldott életre vagyunk elhívva.

De ez nem lesz automatikus.Amig nem hisszük el, nem lesz a mienk. Mert aki Isten elé járul, hinnie kell...hitben járunk, hit által lesz meg.

Ahhoz, hogy az áldások megnyilvánuljanak az életünkben, részünk van.

Először is el kell fogadnunk, kinyulni érte hitben.Az áldásokat szólni kell saját életünkre és mások életére.
Ki kell mondani, meg kell vallani, a szavaink aktiválják az erőt az áldásokra. 

,,Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged...,,- 4Mózes,6

Amikor áldást mondanak rád, fogadd el, fogadd be a szellemedbe.
Nyújtsd ki a kezed és fogadd el Isten áldásait az életdre !
Isten nyitott tenyérbe tud adni!

Legyen örömteli napod :)

*****************************************************

,, Jézus által kaptunk szabad hozzáférést Isten kegyelméhez, amelyben élünk.,, -Róma 5,2

Szabad hozzáférés a kegyelemhez, amiben már benne élsz.
Mit jelent ez számodra? Jézusban élsz?
Akkor ,,Minden a tiéd Jézus Krisztusban,, -azt mondja a Biblia.

Kegyelem által mindent megkapsz,amire szükséged van, már a tiéd! Mit kell tenned?

El kell fogadnod, hit által fog valóságba jönni az életedben minden, amit Isten már elkészitett számodra.

A kegyelemért nem kell megdolgoznod. A kegyelem Isten ajándéka számodra.

,,Minden áldás Jézusban lett Igenné és Ámenné-,,-2 Kor.1,20

Van okod örömre, ha most nem is látható az életedben, de tudd és hidd, hogy a kegyelem mindent megváltoztat.
A reménység pedig soha nem fog csalódást okozni.
Részesülni fogsz Isten dicsőségében, a győzelemben. Ámen!

Tanulmányozd az Igét, hogy mit jelent Isten kegyelmében élni, fogadd el hittel és kivánom, hogy tapasztald meg Isten túláradó kegyelmét az életedben .

Legyen örömteli napod :)

Péter Apostol I. levele 1. rész

1. Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevényeknek,
2. A kik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.
3. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szűlt minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,
4. Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra,
5. A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.
6. A melyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között,
7. Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;
8. A kit, noha nem láttatok, szerettek; a kiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek:
9. Elérvén hitetek czélját, a lélek idvességét.
10. A mely idvesség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, a kik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek:
11. Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennök levő Lelke, a ki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről.
12. A kiknek megjelentetett, hogy nem magoknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal, a melyeket most hirdetnek néktek azok, a kik prédikálták néktek az evangyéliomot az egekből küldött Szent Lélek által; a mikbe angyalok vágyakoznak betekinteni.
13. Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, a melyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.
14. Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek;
15. Hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;
16. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.
17. És ha Atyának hívjátok őt, a ki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét:
18. Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;
19. Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:
20. A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek,
21. A kik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.
22. Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;
23. Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
24. Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull:
25. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett.

Zsoltárok könyve 104. rész 30.vers

1. Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2. A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3. A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4. A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5. Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7. Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9. Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10. A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11. Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12. Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13. A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14. A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15. És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16. Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17. A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18. A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19. Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20. Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21. Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22. Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23. Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24. Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25. Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26. Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27. Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28. Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29. Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30. Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31. Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32. A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33. Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34. Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35. Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

Az Urral járva megtudod, hogy égi békét ad.

ÉNEK :

I. Az Urral járva megtudod, hogy égi békét ad. 

S a teljes délig mint vezet, egyengetvén utat. 

Örömje frissit téged fel , üditő harmatul. 

Kegyelme minden reggel uj, s napestig el nem mul. 

II. Az Urral járva megtudod ,hogy nincs itt nyughelyed. 

S zarándok vagy mert otthonod a Menny a föld helyett. 

Mint vándor jársz míg átmehetsz, halál hideg ködén. 

Sionban lelsz örök hazát és élsz mint égi lény. 

III. Az Urral járva megtudod, hogy fényben jársz te lent. 

És megtalálod célodat, mely biztos tiszta szent. 

Az Urral járva megtudod, hogy míly gyönyör ez út. 

Mivel ki rajta hittel jár, folyvást örülni tud.

Korcsmár Károly-tól -

Mai megvallásom:

Mai megvallásom:

Amikor valamire szükségem van, akkor szokott a szívembe adni megvallást az Úr.....mosogatás, ebéd főzés közben, amikor másra figyelek, nincs bennem semmi erőlködő figyelem és úgy látszik akkor könnyebben bejön az Ő vezetése:)

,, Az Atya szerető, gondviselő áldásával egy új munka helyet készített el a számomra, amit hálás szívvel elfogadok a Jézus Krisztus hatalmas Szent Nevében most új lehetőség, új ajtó nyílik meg!

Halleluja, Ámen💖

/Helyettesíds be bármivel, amire úgy érzed már hosszú ideje, hogy szükséged van!
Ha az igei ( pl. dohányboltot, vagy italboltot nyitni az nem igei) megegyező és erősődik a szívedbe, akkor az Úrtól van az a kívánság! /

Amit mindig megerősít egy Igéjével és kívülről is valahonan inidg jön egy megerősítés!!

,,Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.,, 

Zsoltárok 40:1

Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak Téged!

Mahanaim Gyülekezetből-https://www.youtube.com/watch?v=ZzCgG0o4OFk

Rá egy percre kaptam ezt:

UTÁNA pedig ezt:

Dicsőség neked Uram, Ámen💖

Zsoltárok könyve 115. rész 12.vers

1. Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
2. Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök?
3. Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.
4. Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
5. Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
6. Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
7. Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
8. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!
9. Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
10. Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
11. A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.
12. Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.
13. Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
14. Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
15. Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.
16. Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
17. Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.
18. De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!

Dr Joó Sándor- Úrvacsora

/Cseri Kálmán A Budapest Pasaréti Református Gyülekezet(link is external)

lelkipásztora 2004. július 4-én így emlékezett elődjére/

http://joosandor.hu/dr-joo-sandor

1952. április 27, vasárnap
Lekció:
1Korintus 11,27-34

Alapige
“... ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”- 1Korintus 11,24c

Amint láthatjátok, az Úrnak szent asztala megint meg van terítve és elkészítve várja azokat, akik a megváltás drága ajándékaiban e látható cselekmény által is akarnak részesülni. Fölmerülhet ezzel kapcsolatban a mai vasárnapon a kérdés: miért osztunk ma újra úrvacsorát? Hiszen nagypénteken és húsvétkor ugyancsak bőséges alkalom nyílott rá mindenkinek, aki akarta. És ennek még csak két hete! Nem túlságosan sűrűn van ez? Nem sok ez? Nem kellene jobban vigyázni arra, hogy istentiszteletünknek ez a legszentebb cselekménye ne váljék túl megszokottá, hogy az Úr vacsoráját ne járassuk le?!

E templomban már sokszor beszéltünk az úrvacsoráról. Nem is akarom én most a sákramentum lényegének összefoglaló tanítását adni újra, hanem inkább csak egyetlen textus, Jézus egy mondása szemszögéből tekinteni az egész szent cselekményt. A textus, Urunk e mondása így hangzik: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. 1Kor11.24(link is external)c Kétszer is mondja ezt: a kenyér kiosztásánál először, a bor odanyújtásánál újra. Miközben e szavak értelmét vizsgáljuk, talán megtaláljuk a feleletet az előbbi kérdésünkre, hogy tudniillik mi értelme van az ilyen sűrűn való úrvacsora-osztásnak?

“Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” - mondja Jézus. Ilyen formulázásban már nagyon megszoktuk, próbáljuk egy egészen kicsit másként kifejezni ugyanezt, így: ezt cselekedjétek az én reám való emlékezés céljából, én reám emlékeztessen benneteket az, amit ilyenkor cselekedtek! Az úrvacsoránál tehát egy cselekmény által emlékezünk. Mindnyájan ismerjük, hogyan segít egy emléktárgy visszaidézni lelkünkben valakinek az arcát, akit már régen láttunk. Egyszer tanúja voltam, amikor egy fiatalember levelet kapott tiszántúli kis falujában élő nővérétől. Kinyitva a levelet néhány préselt virág hullott ki belőle. Leírta nővére, hogy édesanyjuk sírjáról való a virág és most a halála évfordulóján küldi az öccsének Pestre. Csodálatos volt látni, hogy a kis emlék hogyan idézte vissza a fiú lelkében édesanyja egész életét. Meghatódva kezdett beszélni anyja szeretetéről, lelkének sok drága szépségéről, hitéről, áldozatáról. Apró történeteket mondott el, amiket együtt éltek át és végül elmesélte, hogyan halt meg az édesanyja. És mindezt egy kis száraz virág váltotta ki belőle. - Az utolsó vacsora is ilyen emlék, amely újra meg újra mintegy visszahívja feledékeny emlékezetünkbe a mi Urunk szenvedésének drága jeleneteit, eseményeit. Felidézi a Gecsemáné kertbeli gyötrődést, a megcsúfoltatást, a keresztfán való kínlódást és halált, s emlékezetünkbe idézi újra azt a végtelen szeretetet, amivel mindezt érettünk vállalta. Úgyis nagyon kísért a veszedelem, hogy csak bizonyos időszakokhoz kötötten emlékezünk Jézus életének üdvösségünket szerző nagy eseményeire, különösen az Ő szenvedésére és halálára. Igen: nagypénteken! Akkor minden gondolatunk odairányul, - de azután az élet halad tovább. Nagypéntek elmúlik és vele a Krisztus halálára való emlékezés is! Amint távolodunk időben nagypéntek napjától, úgy távolodunk lélekben nagypéntek eseményeitől, a Krisztus keresztjétől is. És ez által megint kívül kerülünk a megváltás isteni erőhatásán is, elfordulva a kereszttől, mintegy kilépünk lélekben abból a lelki mágneses térből, amit a Krisztus keresztje áraszt. Ezért lesz a hitünk is megint örömtelen, ingadozó, bukdácsoló.

Nos, elmúltak az ünnepek most is, ez a szent emlék itt az asztalon arra figyelmeztet, hogy ne múljék el a Krisztus halálára való emlékezés. “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”: forduljatok vissza újra a kereszthez, térjetek vissza a kereszt alá, ne menjetek, ne távolodjatok el innen, maradjatok itt, ne feledjétek el, amit érettetek cselekedtem, hiszen ebben van az erőszámotokra! A reám való emlékezés által, lelketeknek felém fordulása által tapasztaljátok meg az én golgotai áldozatom szabadító hatását. Valami effélét mond Jézus ezekkel a szavakkal: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”

De még mást is! Egészen különös szertartás ez az utolsó vacsora! Kezdettől fogva mind máig a keresztyén gyülekezet istentiszteletének a középpontja, csúcspontja. Ezért is nevezik sákramentumnak, azaz magyarul: szentségnek! Jeléül annak, hogy ez a legszentebb része, aktusa, cselekménye az egész kultusznak! Annyira az, hogy nem is vehet részt benne más, csak az, aki a Krisztusban való hitéről vallást tesz. Kezdetben a nem konfirmáltakat ki is küldték a templomból, amikor az úrvacsoraosztásra került a sor. De ez csak az egyik jellegzetessége az úrvacsorának, ez a megkülönböztetett szentség-jelleg, sákramentumi cselekmény. Éppen az a csodálatos benne, hogy mindennek az ellenkezőjét is el lehetne mondani róla, tehát azt, hogy ez éppen a legkevésbé szent cselekmény az egész istentiszteletben. Sőt, nagyon is profán, nagyon hétköznapi és nem ünnepi, nagyon is közönséges, általános dolog: evés-ivás. Tehát olyan cselekmény, amit nem kultuszi keretben, nem istentiszteleti cselekményként sokkal gyakrabban teszünk. Enni-inni mindenki szokott minden nap többször is és nem mondható e cselekményről, hogy valami különösen szent és áhítatos cselekmény lenne. Milyen érdekes, hogy éppen ez a leghétköznapibb, legközönségesebb cselekmény: embereknek az együttes étkezése, ez került be a keresztény istentisztelet középpontjába, mint annak legszentebb, leghétköznapibb, legkiemelkedőbb kultuszi cselekménye. Mit jelent ez? Azt, hogy az úrvacsorában találkozik a hétköznapi és az ünnepi, a szent és a profán és e kettő közötti határvonal eltűnik. A keresztény ember számára nincs hétköznapi élet és ünnepi élet, nincs profán terület és szent terület, hanem a keresztény ember élete akkor is istentisztelet, amikor nem kultikus keretek között történik, akkor is istentiszteletet tart, amikor nem a templomban van, amikor nem éppen imádkozik vagy Igét hallgat, hanem mondjuk: eszik vagy iszik.

Az úrvacsorában az történik, hogy a hétköznapi bevonul az istentiszteletbe azért, hogy az istentisztelet pedig bevonuljon, - vagy ha úgy tetszik: kivonuljon - a hétköznapiba, ki a világba! Itt bent a templomban olyat csinálunk, amit odakint szoktunk, a világban, az otthonunkban: eszünk és iszunk, azért, hogy amikor majd odakint a világban, vagy az otthonunkban újra eszünk és iszunk, dolgozunk és játszunk, akkor majd ott is mindezt istentiszteletet tartva cselekedjük! Úgy együnk és igyunk, úgy éljünk kint a világban, mint akik mindezt az Úrnak tesszük, az Ő dicsőségére, az Ő tiszteletére.

“Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” - mondja Jézus. És azt akarja vele mondani, hogy életed leghétköznapibb dolgai között emlékezzél meg Róla! Jusson eszedbe Jézus, az Ő szava, az Ő cselekedete, amikor ott kint a mindennapi életben a kenyeredet magadnak vagy másnak megtöröd, amikor a kenyeredet megkeresed vagy élvezed, - emlékezzél meg Róla! Ez azt jelenti, hogy lélekben állj oda Eléje, számolj Vele, gondolj Reá! Az úrvacsorával újra emlékeztetni akar Jézus, hogy nem lehet széttagolni az életünket, ahogyan mi szoktuk vagy szeretnénk Isten és a világ között, a templomon belüli és a templomon kívüli életforma között. Az úrvacsorában a leghétköznapibb élet egy darabja kerül az istentisztelet középpontjába azért, hogy istentiszteletté váljék a leghétköznapibb élet is!

“Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” - mondja Jézus. Ez az emlékezés nemcsak egyszerűen visszagondolás az Úrra, hanem ugyanakkor megerősödés is az Ő szeretetében, a Vele való közösségben. - Egy fiatalember egyszer nagy útra készült. Búcsúzásnál édesapja kivette zsebéből az óráját, egy régi fedeles órát, aminek a fedőlapján mindkét szülő fényképe volt. Vedd ezt az órát, mondta az édesapa, és vidd magaddal minden utadon. Valahányszor ránézel, hogy meglássad hány óra van: édesapád és édesanyád tekintetével találkozol. És látva az otthoni arcokat emlékezz meg róla, hogy rád gondolunk és imádkozunk érted. Ne menj olyan helyre, ahol nem szeretnéd, ha látnánk téged. Ne tégy semmi olyant, amit nem szeretnél, ha tudnánk!

Valahogy ilyenformán adta Jézus az úrvacsorában az Ő képmását, fényképét, az Ő megtöretett testének és kiontatott vérének a látható jegyeit. És azért adta, hogy mindig emlékezzünk Reá, hogy soha ne feledjük: az Ő szeme rajtunk van, az Ő kegyelme vesz körül, az Ő ereje segít, az Ő közbenjáró imádsága véd, az Ő szava bíztat és tanácsol, tilt és parancsol! Nemcsak úgy, mint a fiút a szülei fényképe, hanem valóságosan, közvetlenül. Ezért nem kell mást tenni, csak megemlékezni, csak nem feledni, csak rágondolni mindig arra, hogy velünk van, ahogyan mondta: “minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20(link is external)c) Igen: a feltámadott, az élő Jézusra emlékeztet az úrvacsora, hiszen olyan cselekmény ismétlődik benne, amilyet a tanítványok minden nap átéltek Jézussal a földön, amiben egészen reálisan és egyszerűen megélték, megtapasztalták Jézus velük létét: az együtt étkezésben. Az úrvacsora megismétlése a Krisztussal való reális együttlétnek. Tehát éppen mert nem látható, el ne feledd, hogy élő Urad van, emlékezzél rá, gondolj rá, hogy itt van, jelen van, veled van!

“Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” - mondja Jézus. Milyen jó, hogy most újra cselekedhetjük ezt az Ő emlékezetére. Milyen jó, hogy most újra emlékeztethetjük egymást az Ő halálára, az Ő föltámadására, az Ő életünket megszentelő jelenvalóságára. Éppen azért jó, mert már elmúltak az ünnepek és az élet, - a hétköznapi élet - halad tovább. Nos: haladjon, de ne Krisztus nélkül, hanem Vele, együtt Vele, közösségben Vele!

Mondjuk el Néki:

Óhajtunk, Jézus, egyesülné veled:
Úgy lesz szívünk szent, ha te megszenteled.
Adjad hát, hogy mint tagok a főnek,
Engedjünk néked, bennünk élőnek.

Oltsd be magadba, mint jó szőlőtőbe,
Hogy jó nedvesség folyjon a vesszőbe,
És légyen szívünk szívednek mása,
Életünkben élted hogy minden lássa.

438. ének 7. vers

Ámen

Dátum: 1952. április 27.

A KERESZT JOBBÁ TESZI A HÁZASSÁGOT

Ádám és Éva a kezdetekben idillikus házasságban élt. Nem volt életükben bűn. Nem volt életükben negatív érzelem, félelem, és nagyon szép helyen éltek együtt. Azonban a kígyó, a gonosz által bejött Földünkre a bűn.

A Bibliának kettős jellege van. A mondanivalója természeti és természetfeletti is. A kígyó, a Sátán jelképe csúszómászóvá vált, ami egy megaláztatás is egyben. Ellenségeskedés lesz az asszony utóda és a kígyó között(Ján 8,44; Ef 2,2). Illetve az asszony utóda, Jézus megtapossa a Sátánt. A nő büntetése a szülés fájdalmának megsokszorozódása, illetve: "vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad." (1 Mózes 3:16) Ádám büntetése a halál, így minden emberé, illetve, hogy fáradságos lesz neki a korábban örömteli munka.

Az ószövetségi időkben Krisztus előtt, de ugyanúgy a mai világban is jelen van a nők iránti tiszteletlenség. Ha elmegyünk keletre, az iszlám világba, láthatjuk, hogyan csorbítják jogaikat, és nem egyenrangúak a férfiakkal.

De hitetlen emberek házasságában is észrevehető a nők bántalmazása, megalázása, alacsonyabb rangúvá tétele. A közös ezekben a házasságokban, hogy nincs ott Krisztus. Illetve olyan keresztény házasságok is érintettek, ahol csak névleges kereszténység van. És mindez azért, mert Isten átkot mondott Ádámra és Évára, és ez a többi emberre is kihat.

Tudni kell, hogy az ember Isten hasonlatosságára lett teremtve. Mind intelligenciájában, mind akaratában, mind érzelmeiben és az ember is test, szellem és lélek. Az ember bűnbeesés után szellemi halált is halt. Isten hangja elhalványodott a kígyóéval szemben. Ádám utódai, Ádám hasonlatosságára, képmására születnek, az óember bűne így örökölt.

Mindaddig, amíg Krisztusba, mint Messiásba nem kezdünk el hinni és a szellemünk meg nem újul Isten jóvoltából a Szentlélek által, addig óemberek vagyunk. Isten átkát hordozzuk: vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. A nők elnyomottak lesznek, a férfi a vezetést uralkodásnak látja felelősség helyett. A férfi nem tudja úgy szeretni a feleségét, mint Krisztus az egyházat. Az ember meghal, és munkájában kevés marad az öröm.

Ha az emberek jobbá akarják tenni a házasságukat, szükséges bevinni Istent is abba. Krisztus a kereszten eltörölte a halált, a bűnök bocsánatot nyernek, az óember megújul, a kapcsolatok, szerepek helyre állnak az újban. Isten meg tud áldani bőségesen házasságodban.