Ma ÉVFORDULÓ van nálunk, dupla évforduló

MA van kis-nagy lányom születés napja,ma lett 18 éves, nagy korú

és az évfordulója annak, hogy kijöttünk Németországba nyaralni egy hónapra....vagy fél évre, .....vagy örökre...?

Nem tudtuk  nem tudtam pontosn mit tervezett az Úr, csak azt, hogy ezt most megkell lépnünk, mert, ha nem, akkor egész életünkben arra fogunk gondolni, mi lett volna ha.......megtesszük!?
Van úgy, hogy hitből rá kell állni az Úr akaratára úgy, hogy nem látod előre merre vezet, mit hoz ki belőle. Ez is a hit próbája! 
Ha ráállsz, megteszed, utána mutatja meg a teljes szándékát!

Bucsuztál már ugy, hogy nem tudtad látod e még valaha..és ha igen, akkor mikor...Őt, Őket..

Én így bucsuztam el otthon mindenkitől, mindentől-ami aki kedves volt nekem és nem utolsósorban a hazámtól...sejettem, tudtam, hogy már nem lesz az én otthonom.. 

A szeretteimet mikor látom ujra, nem tudhattam..csak azt, hogy az Úr azt mondta, hogy új Földet ad, hogy menjek be az ígéret Főldjére amit nekem ígért anno 25 éve..amikor először dolgoztam itt kint,
egy évet itt éltem....
és igen megadta, meglett! 

Azt mondta, hogy jót tervez életem felöl, választhatok-mindig van választásunk- 

van egy jó terve és van egy mégjobb...melyiket választom...

Én a jobbat választottam, habár tudva tudtam, hogy az mindig a nehezebb út! 

Sosem mondta, hogy könnyü lesz, de azt mondta, hogy velünk lesz! 

Velem volt és ahogy igérte, amikor elindultunk két gyerekkel, két börönddel, hogy a kő sem üti meg lábunkat..és így lett...

Igaz, hogy acsarkodott a gonosz utánunk, még hívő testvéreinket akik kihívtak vendégségben, még azokat is megkísértve akartak minket tönkre tenni. 

Voltunk mi egy tatarozás alatt álló házban, fürdőszoba nélkül, villany nélküli, fütetlenül.
Egy vízcsappal ellátott, -egy órára kapcsolták be az áramot, h tudjak ennivalót és egy fazék vizet melegíteni,...és mentek Istentiszteletre vasárnap, mindenki hívőként ismerte őket, mi is kilenc évig... imádkoztak minden étekezés elött....vallássoság..  a szívük nem volt ujjászületve-ennyi volt az Ő hitrendszerük-Megkérdeztem az Úrat, hogy mit kell erről az egészről tudnom, ki és miben hibás, vétettem e, hogy kijöttünk? Holott tudva tudtam, kiben bíztam, én az Úrban bíztam-és nem is hagyott el minket egy percre sem!

S tudjátok Testvéreim jött is a válasz és még mindig futkos rajtam a hideg akárhányszor csak eszembe jut, mert azt mondta a mi szeretet Urunk, aki kegyelmes Isten- hogy elszámolnak minden percért amit ellenünk tettek! Ehhez egy olyna érzés társult mait én soha de sohe nem akarok átélni ugy, hogy én vétettem. csak szánalom, mélységes fájdalom, ami egyben tudom, hogy isten fájdalom. Ezt érzi az Úr is, amikor mi vétünk a szeretet ellen!!

Így még harag sincs bennem ( pedig nagyon közeli, jóbaráti család volt nekünk, együtt nöttek fel a gyerekeink az ovodába, egymás gyerekeire vigyáztunk, együtt mentünk istetiszteletre, mindenükrre én vigyáztam otthon maikor ők már itt kint éltek, mindenünket én adtam ki és el egy millió forint többlet áron stb..) 

De az Úrnak jó terve volt felőlünk....és mindent, de mindent elkészített nekünk előre, még a kivezető utat is, hiszen Ő erre felkészült!!!  Neked is felkell készülnöd Testvérem!
AMIKOR MEGTÉRSZ TÁPLÁLNAK TÉGED TEJJEL,  de elérkezik az az idő amikor már kemyébb táplálékra van szükésged! Ha felkészülsz mindenre akkor nem ér váratlanul!!
Minden keresztény harcos, Isten katonája és ez a harc sosem ér véget....aki mást ígér az nem mondja el a telejs igazságot, ne, hogy ne térj meg...
NE higgy nekik..aki csak a jót prédikálja az ferdít!
Jézus is megmondta,  h nem vér ellen van nekünk tusakodásunk..!!

DE Ő az aki az ÚT, aki elöttünk megy és elkészíti előre az utat nekünk, mint a Jó Pásztor előre megy és megtisztítja az utat, a legelőt a bárányainak!!
Nekünk ,,csak,, hittel rá kell állni és el nem lankadni amikor jönnek a megpróbáltatások! 

Mert jönnek, mert az ősellenségnek egyáltalán nem tetszik, hogy te beakarsz menni az Úr által ígért és elkészített Földjére! Ezért ott akar gátolni ahol tud! 

Mit kell tenned ilyenkor? ELLENÁLLNI és IGEN elfut tőlünk!

Ha hív Téged az ígéret Főldjére, nem szabad félni az Órisoktól..nem kell negyven évet  a pusztában sétálnod még, hidd elnem árthat az neked!
Tud neked akadályt rakni, igen! Tud neked lehetelennek tünő -de scak annak tünő-helyzetet csinálni...és TE, mit csinálj ilyenkor? NEVESS Testvérem, nevesd ki!!
Bármilyen nehézség is az amit eléd rakod, nevessd ki és kérdezd meg tőle, -csak ennyit tudsz?-
,,Mert nagyobb az aki bennem van, mint aki a világban van,,! Ha te nem veszed komolyan őt akkor ő már hátrálni fog, -ééés te is könnyebben maradsz a hitben,- de ha látja a pánikot, na akkor rákapcsol még..

Azt mondta nekem az Úr,amikor én is ilyen ,,kilátástalan helyzetben,, voltam,  imádkozva kerékpároztam haza a munkából ( Mindennap 10 km-t egy másik városba esőben, szélben) hogy adjon nekünk egy kivezető utat, mert még messze van a retur jegyünk időpontja a haza úthoz, amit előre megvettem, biztos ami biztos-

Akkor ezt mondta:
,,Kiálts hozzám és Én megszabadítlak téged és Te dicsőítesz engem,,és így lett!
Szombat volt és a hétvégi ujaságban meghirdettek egy lakást ami a munakhelyem városában volt..így ha megnyerjük akkor helyben leszünk, nem kell kerékpároznom annyit és akko rmaradunk..
Megnyertük-:) Pedig egy idegen, külföldi egyedlálló Anyuka, két gyerekkel, na itt sem könnyen adnak ki lakást- Tudtam, hogy meg kell lennie, mert otthon már nincs életterünk!

MEGADTA AZ ÚR!!! IGEN, DICSŐÍTEM ŐT amíg élek! Ámen💖
 Ráadásul kertes házban, kutyával, macskával, hátsó erdővel, álatokkal, ahogy minidg os szerettünk volna! Az Ő gazdagsága szerint ad, de ne feledd kell a TE HITED gazdagsága is hozzá!! 

Otthon a banki válság miatt nincs irodám, nincs cégem, nincs munkatársaim, a hitel miatt már nincs lakásunk, otthoni átlag keresettel egyedül fentartani egy albérletet, tanítatatni a gyerekeket..tudjátok, hogy nagyon nehéz!
Itt manager lettem egy pékségben és mindent fent tudok tartani egyedül és tanítatni jó iskolába a gyerekeimet!
Ami még fontos, hogy itt van időm szolgálni, otthon örültem, ha volt időm a 10-12 órás munka mellett, a gyerekekre.....nem volt időm ...(  fél tízkor rángatta a kisfiam a ruhámat, h nem dolgozzak már, menjek vele aludni.....ismerős ugye?
Nem utolsósorban, mond aki, amit akar, ez nyugat Németprszági életminőségben!
Igaz, egy kis városban élünk, de sok kedves emberrel, békességben, szeretetetben, nagyon jó minőségü iskolákkal amivel olyan munkahelyeket kaphaszt ahol fizetnek, megfizetnek, olyan fizetéssel, ami emberhez méltó életet biztosít, ami a lényeg!
Az Úrral dicsekszem! 
Ezt a bizonyságot azért írtam le nektek, hogy bízva, bizzatok és sose, értitek?
SOSE adjátok fel!! 
Istennek vannak törvényszerőségei, ha azt megismeritek, megtartjátok, megcselekszitek nektek adja az ígéret Földjét, kinek hol, miben.....de megadja! 
Ő már előre elkészítette ezt számodra, ott van odaát, ezért te fizikálisan még nem láthatod, hisz még nem ért ide.. ...de a hit szemével igen....
Neked kell áthívnod a hit beszédjével,...csak neked kell ráállnod az Ő Ígéreteire-Igéire és megadja neked a szíved kívánságát! 
Mert, ha az Úr kezébe raktad az életedet TELJESEN, az Ő kívánsága lesz a Te kívánságod! 
Dicsőség neki, mindörökre! Ámen💖

Nagyon szeretemaz Ő verseit!

Reményik Sándor: Viszontlátásra

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év mulva.
S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán -
"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!

A SKARLÁT ASSZONY- AZ Igazság jelenések paráznájáról

A KÉT ELLENFÉL KÜZDELME

János sokat mondó jelképek egész sorát alkalmazta, hogy érzékeltesse a Jézus és Sátán közötti végső küzdelem folyamatát.Ilyen például a sárkány, a bárány és a két fenevad.
Az ellenfelek legéletszerűbb megjelenítése a Jelenések könyve 12. és 17. fejezetében fellépő két asszony jellegzetes alakjában tárul elénk. Nem is lehetett volna szemléletesebben ábrázolni a küzdelem két résztvevőjének természetét. Az egyik fél a Jelenések könyve 12. fejezetében a tisztaságot szimbolizáló Napba öltözött asszony, akinek a fején csillagkorona és a lába alatt a Hold látható. Ő a tiszta egyházat, Krisztus menyasszonyát jelképezi.

A próféta megírta:
"A szép és elkényeztetett asszonyhoz tettem hasonlóvá Sion leányát."
(Jer 6:2)

"És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával fedeztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a Földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!" (Ésa 51:16)

Később Pál apostol ugyanezt a szimbolikus képet használja az egyházra, amikor ezt írja:
"Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé." (2Kor 11:2)

A végidőben minden ember választani fog: a tiszta szüzet vagy a parázna asszonyt követi

A másik fél, a Jelenések könyve 17. fejezetében szereplő megrészegedett, skarlátba öltözött parázna asszony, aki sok vizeken ül, kezében az utálatosságokkal teli aranypohárral. Ő a Jelenések könyve 12. fejezetében ábrázolt tisztaságot jelképező asszony ellentéte. A parázna asszony is az egyházat szimbolizálja, még pedig azt az egyházat, amely a lelki paráznaság bűnébe esett. Pohara tele van utálatossággal. A Biblia szerint ennek az asszonynak az alakja a Jézus Krisztusról való elfordulást,
az Ige iránti hűtlenséget példázza.
"Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz." (Jak 4:4)

Ez az egyház Jézus Krisztus menyasszonyaként engedetlen Isten Igéje iránt - ehelyett a világ szokásai és az ellenség tanításai szerint él, ezért lelkileg paráznává válik. Az utálatosságokat tartalmazó pohár a hamis tanításokat példázza és azokat a hitelveket, amelyek teljesen ellentétesek Krisztus, az igazi vőlegény tanításaival.

Ahogy a Jelenések könyvében két csoportra oszlik a Föld lakossága, aszerint, hogy Krisztust vagy a Sárkányt követik, az igazságnak vagy a hamisságnak engedelmeskednek, illetve az Isten pecsétjét vagy a fenevad bélyegét veszik fel, a végidőben ennek megfelelően minden ember választani fog:
a tiszta szüzet vagy a parázna asszonyt követi.

Elgondolkodtató, hogy kivétel nélkül mindenki vagy az egyik, vagy a másik táborba tartozik, köztes megoldás nem lesz. Csak a megváltottak vagy az elveszettek tábora létezik. 

A próféta elnézett az egyik irányba és azt látta, hogy Isten haragja kitöltetik azokra, akik felvették a fenevad bélyegét (Jel 14:10-11). Majd tekintetét a másik táborra vetette:

"Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!" (Jel 14:12)

A hittapasztalat, a krisztusi hit gyakorlása teszi lehetővé az Isten parancsolatai iránti engedelmességet - ez különbözteti meg Krisztus és a fenevad követőit.

Forrás: Joe Crews "The Scarlet Woman" című írása alapján.

Csendes percek Istennel: Törődik velem isten egyáltalán?

„Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!” Mt 10,29

Egyik barátnőm még kislány volt, mikor édesapja elhagyta őket. Emiatt állandó gondot okoz neki, hogy Istenre Atyaként tekintsen. Egy másik barátnőmnek rideg, kritikus apja volt. Évekbe telt, míg átérezte, hogy Isten feltétel nélkül szereti őt.

Ifjú keresztényként hálás voltam, hogy nekem nem volt bajom az édesapámmal. Igaz, nem volt keresztény, de hagyta, hogy édesanyánk vasárnaponként templomba vigyen minket. És bár sosem hallottam tőle, hogy „szeretlek”, és nem jött el az iskolai szerepléseimre, tudtam, hogy szeret a maga módján. Jó ember volt az édesapám, szorgalmas, és hűséges a családjához. De tény, hogy nem vett részt az életemben.

Ha valami bajom volt, édesanyámhoz fordultam. Ha történt velem valami, őt hívtam fel. Ha tanácsra volt szükségem, sejtheted, kihez fordultam. De ez így volt természetes.

Évekig meg voltam elégedve magammal, amiért ilyen simán elfogadom édesapám távolságtartó természetét. Tudtam jól, hogy sokkal rosszabb is lehetett volna, és hálát adtam Istennek a boldog gyerekkoromért.

Annakidején sokan hozták szóba, olyanok is, akiknek szuper apukájuk volt, hogy saját földi (alapból bűnre hajló) édesapjuk miatt nehéz nekik Istenre apaként tekinteni. Nem akartam ezzel foglalkozni, de végül úgy döntöttem, megvizsgálom a kérdést. Rám is igaz lehet? Hiányzik valami az Istennel való kapcsolatomból?

Ahogy mélyebbre ástam, rájöttem, hogy bár biztos voltam Isten szeretetében, igazából nem bíztam abban, hogy ott van a nehéz pillanatokban. Közbelépne, ha bajba kerülnék? Vajon törődik velem Isten egyáltalán?

Minden felvetülő kérdés ugyanarra a zavaró igazságra mutatott rá: valójában, amúgy igazán, szívből, nem bízom Istenben. Hogy hiszek-e benne? Igen. Szeretem? Igen. De … bízom-e Benne? Szavak szintjén ment, de a szívem nem rezonált rá.

Ez a felfedezés sok apró gondra rávilágított, amit korábban nem tartottam figyelemre méltónak. Például, hogy nehezen tudok magamért imádkozni. Vagy hogy miért féltem annyira magamat és a gyermekeimet, és miért nem fordulok Isten bölcsességéhez tanácsért egy-egy döntés előtt.
Úgy tűnik, az én Istennel való bensőséges viszonyomnak is ártott a földi édesapámmal való kapcsolat. Nem tudom, milyen az, hogy van egy édesapám, akihez jóban-rosszban fordulhatok.
De meg akarom tanulni. Borzasztóan szerettem volna Istent tökéletes Apaként megismerni.
Így hát, bár eleinte idegenkedtem ettől, egy-két dolgon változtattam.

Szándékosan személyesebbé tettem az imádságot, néha „”Apának”, „Apukámnak” szólítottam Istent (Mk 14,36).
Döntések előtt, még ha kevésbé voltak jelentősek is, Istenhez fordultam tanácsért
(Jak 1,5).
Amikor kezdett eluralkodni rajtam a félelem, például repülőgépen, így szóltam magamban:

„Nem a pilótában bízom, nem a szerelőkben, akik összerakták a gépet, nem az időjárásban, hanem Benned, Uram!”
( Zsolt 91).

Hitem és bizalmam lassacskán növekedni kezdett. A kételkedő gondolatokat elkaptam (2Kor 10,5), és tudatosan lecseréltem arra, hogy Istenre segítségére mindig számítani lehet a bajban.
Mostani alapigénket is szívembe véstem:
„Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!” (Mt 10,29).

Évekbe telt áthuzalozni a gondolkodásomat azzal az igazsággal, hogy Isten képes és akar is az én mennyei édesapám lenni. Az igazat megvallva, még mindig dolgozom rajta.

Mikor visszacsúszom a független döntések útjára, újra meg újra oda kell állnom az igazság mellé: van egy Mennyei Édesapám, aki az én hősöm, bajnokom, védelmezőm és bizalmasom akar lenni – csak hagynom kell.

Mennyei Atyám, te mindenben tökéletes vagy. Igéd szerint szerető apa vagy, és én így szeretnék tekinteni Rád. Csak te ismered igazán, milyen hiányosságok jellemzik tökéletlen tudásomat Rólad. Kérlek, mutass rá ezekre, segíts dolgoznom rajtuk. Jézus nevében, Ámen.

Forrás: Csendes percek Istennel

Glynnis Whitwer: Does God Even Care About Me?, Encouragement for today, 2018.06.15.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/06/15/does-god-even-care-about-me, kép:pinterest.com, fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu