Szívem tágra nyitom, befogadlak Téged,
Szükségem van rád, Uram.
Keskeny út, amelyet megnyitottál nékem,
Trónod elé vezet el, Uram.
Tudom azt, hogy megváltottál, örökké élni fogok.
Véreddel megtisztítottál, tudom, hogy szabad vagyok!
Megfizetted az árat, életed áldoztad!
Odaszánom magamat, életembe fogadlak örökké!
https://www.youtube.com/watch?v=eYaoBg6-JFg
************************************************************
Válasz: Gyakran állítják, hogy Isten már az Édenkertben meghírdette a Sabbath-ot – hivatkozva ilyenkor a Sabbath és a 2 Mózes 20:11 közötti kapcsolatra.
Habár Isten megpihent a hetedik napon (1 Mózes 2:3), és ez előrevetíti a későbbi Sabbath-törvényt, semmiféle bibliai bizonyítékot nem lelünk arra, hogy megtartatott volna a Sabbath mielőtt Izrel kivonult Egyiptomból. Sehol a Bibliában nem találunk utalást sem arra, hogy a Sabbath megtartása gyakorlatban lett volna Ádámtól Mózesig.
Isten Igéje világosan beszél: a Sabbath megtartása különleges jel volt Isten és Izrael között: “Mózes fölment Istenhez, az Úr pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak: Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld.” (2 Mózes 19:3-5)
“Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent.” (2 Mózes 31:16–17)
Az 5Mózes 5-ben, Mózes újra megfogalmazza a Tízparancsolatot Izrael következő generációjának. Ez esetben, miután megparancsolja a Sabbath megtartását (12-14 versek), Mózes megokolja, miért adatott Izraelnek a Sabbath-törvény: “Emlékezzél arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kihozott onnan Istened, az Úr, erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az Úr, hogy tartsd meg a nyugalom napját.” (5 Mózes 5:15)
Figyeljük csak meg az “ezért” szót! Isten nem azért akarta a Sabbath-napot, hogy a teremtésre emlékezzenek, hanem hogy emlékezzenek egyiptomi szolgaságukra és arra, hogyan mentette ki őket az Úr. Figyeljük meg a Sabbath-nap megtartásának követelményeit: Sabbath-törvény alatt levő személy nem hagyhatta el a házát a Sabbath napján (2 Mózes 16:29), nem rakhatott tüzet (2 Mózes 35:3), és nem késztehetett senkit sem munkára (5 Mózes 5:14). Aki megszegte a Sabbath-törvényt, azt halállal büntették (2 Móz 31:15; 4 Móz 15:32-35).
Az Újszövetség tanulmányozása négy fontos dolgot mutat meg nekünk:
1. Amikor Krisztus feltámadt testében megjelenik és a nap is meg van említve, ez a nap mindig a hét első napja (Máté 28:1, 9, 10; Márk 16:9; Lukács 24:1, 13, 15; János 20:19, 26).
2. Az egyetlen alkalom, amikor a Sabbathot említi az Ige a Cselekedetek könyvétől a Jelenésekig evangélizációs célból történik, a zsidók miatt, és a környezet pedig egy zsinagóga (Cselekedetek 13-18 részek). Pál azt írja: “A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő - pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt -, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket.” (1 Korintus 9:20). Pál nem azért ment oda, hogy közösséget keressen és oktassa a híveket, hanem hogy megmentse az elveszetteket
3. Amikor Pál ezt mondja: “Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” (Csel 18:6), attól fogva a Sabbath többé nem kerül említésre.
4. Ahelyett, hogy a Sabbath-hoz való ragaszkodást szorgalmazná, az Újszövetség az ellenkezőjét kéri (beleértve a 3. pontban említett kivételt – Kolossé 2:16)
Ha közelebbről megvizsgáljuk a 4. pontot, hogy az újszövetségi hívőknek semmiféle kötelezettségük nincs a Sabbath megtartására nézve, és azt is megláthatjuk, hogy a vasárnap mint “keresztény Sabbath” ötlete teljesen idegen a Bibliától.
Amint említettük, csupán egy helyen említi a Sabbathot, aztán Pál a pogányok felé fordul. “Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.” (Kolossé 2:16–17). A zsidó Sabbath eltöröltetett, mikor Jézus a kereszten “Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára.”
(Kolossé 2:14).
Ez a gondolat nemegyszer megjelenik az Újszövetségben: “Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek.” (Róma 14:5-6a). “Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni? Aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre” (Galata 4:9–10).
Azonban néhányan azt állítják, hogy Konstantin határozata 321-ben “,egváltoztatta” a Sabbath-ot szombatról vasárnapra. Hogy melyik napon találkozott az első gyülekezet istentiszteleti alkalmon?
A Szentírás egyetlen helyen sem említi a szombatot a hívők gyülekezési napja gyanánt.
Ugyanakkor kristálytiszta utalásokat találunk arra, hogy a hét első napján jöttek össze. Példa erre a Cselekedetek 20:7: “A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret (...)”.
Az 1 Korintus 16:2-ben Pál sürgeti a korintusi híveket, hogy “A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami telik tőle, nehogy akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek.” Minthogy Pál az adakozást “szolgálatnak” nevezi a 2 Korintus 9:12-ben, ennek összegyűjtése minden bizonnyal a vasárnapi istentiszteletek alkalmával történt. Történelmileg a vasárnap és nem a szombat volt a normális talákozási nap a keresztény gyülekezetek számára, és ez a gyakorlat az első századig nyúlik vissza.
A Sabbath Izraelnek adatott, és nem az Egyháznak. A Sabbath még ma is szombat, nem vasárnap – ez soha sem változott. Azonban a Sabbath az Ószövetségi törvény része, a keresztények viszont mentesek a törvény kötelékeitől (Galata 4:1-26; Róma 6:14).
A Sabbath megtartása nem kötelező a keresztényeknek – legyen az szombat vagy vasárnap.
A hét első napja, a vasárnap, az Úr napja (Jelenések 1:10), ami az Új Teremtést ünnepli Krisztussal mint feltámadt Királyunkkal együtt.
Nem kötelez semmi, hogy megfeleljünk a mózesi Sabbathnak – pihenésben, hanem szabadok vagyunk Krisztus követésére – Őt szolgálva.
Pál apostol azt mondja, hogy minden egyes kereszténynek döntenie kell, hogyan éli meg a Sabbathot: “Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében.” (Romans 14:5).
Minden nap Isten kell imádnunk, nem csak szombaton – vagy épp vasárnap.
Személy szerint én szeretem a szombat megtartasat, ha módom van rá!
Az én szívemben az van, hogy egy napot pihenéssel az Úrral és a Családommal töltök!
Minnenap van egy elkülönített idő rá, de szombaton egésznap!
Szüksége van rá a szervezetünknek a FELTÖLTÖDNI, a lelkünknek és a szellemünknek egyaránt!!
NAGY áldás ez az egész csaláadnak!
Imadkozd ki és megadja a szívedbe az Úr te számodra is a választ!!
