2026. április 2., csütörtök

Igen jó?✨🌹

,,✨🌹És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.,, Mózes első könyve 1. fejezet 31. vers

A teremtés napjainak végeztével Isten rátekintett mindarra, amit alkotott és amit látott, "igen jó volt".
Nem csak jó, nem középszerű, nagyon jó! Mestermű, mondhatnánk.
Aztán az emberre bízta, hogy ezt a mesterművet felügyelje – vigyázzon rá, gondozza és ápolja – és ezt a megbízatást soha nem vonta vissza tőle. 
Azért cserébe, hogy egy ilyen csodálatos világban élhessünk, csupán annyit kért tőlünk, hogy óvjuk a környezetünket.
Ehhez képest mi pont az ellenkezőjét tesszük: kihasználjuk a természetet, visszaélünk annak kincseivel és minden tettünkkel, minden lépésünkkel szennyezzük azt. 
Az “igen jó” mesterműből szépen lassan lelakott, középszerű helyet alkottunk. 
Gondolj csak a rengeteg, parlagon heverő és az enyészet által felemésztett vidéki kastélyra. 
Egykor “igen jó” volt mind, élettel hemzsegett és gyönyörűségével vonzotta a vendégeket, 
ám ma már csak az idő vasfoga jár vissza, néha megharapdálni a rozsdás lépcsőkorlátokat. 
Valami ilyesmi történt az gondozó nélkül maradt természettel is.
Ám nem lesz ez így örökké! 
Ahogy a Biblia a teremtés napjaival kezdődik, úgy egy új teremtéssel fejeződik be. 
Nem új, inkább újra. Mert a mestermű vissza fogja nyerni a régi szépségét, a természet újra teljes pompájában fog ragyogni. 
Addig azonban a mi felelősségünk minden erőnkkel óvni és védeni – hiszen ezt kaptuk feladatként a Mennyei Atyánktól!

(Ömböli Krisztián)



Te vagy az, Jézus! ⭐

⭐Jézus tanítványa Péter, megígérte, hogy hűségesen követni fogja Jézust, de ez a későbbiekben nem így történt. 
Ha magunkévá tesszük a történteket, akkor hamar rájövünk, hogy mi is nagyon sokszor elhagyjuk Jézus Krisztust. Nem követjük Őt, és néha nagyon megbántjuk a bennünk levő állandó szeretetlenséggel, aggodalommal, félelemmel.
Jézus Krisztus vállalta azt, hogy helyettük fizessen meg a kereszten.
Ő meghalt értünk, mindezt azért, hogy élni tudjunk. 
Velünk ellentétben, Ő megígérte, hogy soha nem hagy magunkra. 
Még a nehéz időszakokban is ott lesz mellettünk, és támogatni fog.
Feltevődött bennem a kérdés, hogy ha Jézus tanítványa lettem volna, követtem volna a megpróbáltatások ideje alatt, egészen a keresztig? Nehéz lenne eldönteni a választ...

Jézus Krisztus ezt mondta: „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, 
hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda.
Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: 
ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól.” (János 10,17–18) 

Jézus azért jött, hogy megvilágosítson minden embert.
Örömmel jött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsa, a bűnösnek szabadulást adjon, 
és hirdesse az Úr kegyelmét.

A mai napon gondolkodjunk el a következő igeversen: „éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.” (Efézus 5,2)