1 Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem!
2 Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el engem? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?
3 Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba,
4 hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem!
5 Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!
| "Hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök." |
| (Zsolt 43,4a) |
 A 42. és a 43. zsoltár összetartozik. Valójában egyetlen ének, egyetlen
esdeklés az Istennel való bensőséges közösségért. Az író minden bizonnyal
száműzetésben volt, elnyomva ellenségeitől, száműzve népétől, és főleg az
istentiszteleti élettől. Nem tudott elmenni a templomba, Isten látható
lakóhelyére.
Milyen szenvedélyesen kívánkozott ez az ember Isten után! Hogy szomjazta
azt a közösséget, amely életének forrása! Számára a hit nem olyan volt,
mint valami ráadás a többi rendelkezésére álló képességhez. Az Istenben
való hit lényének alapvető funkciója volt.
A Biblia nehéz könyv, és nem csupán azért, mert egy másik kultúra áll
mögötte és ókori nyelveken van írva. Azért nehéz, mert olyan végletesen
istenközpontú. Az ebben a könyvben szereplő emberek Isten tulajdonai és
szenvedélyesen szeretik Istent. Az ilyen érzések és az ilyen magatartás
feszélyez bennünket. Szívesebben találkozunk "normális" emberekkel.
Igen valószínű azonban, hogy a "normális" emberek, akiket barátainknak
hívunk, zavarba jönnek, amikor szóba kerül a vallás kérdése. Minden
bizonnyal ahhoz az embertömeghez tartoznak, akik megpróbálják Istent
beilleszteni a mindennapi életbe. A Biblia szerint viszont a mi mindennapi
életünket kell "elrendezni az Istenben való hitünk köré".
Ha egyszer csak felismertük, hogy teljesen téves úton járunk, vajon van-e
bátorságunk, hogy engedjük életünket sarkaiból kifordíttatni és
átalakíttatni? Nos hát ez a megtérés.
Nem ismerhetjük meg Istent, vagy nem tudunk őbenne örvendezni, míg át nem
adjuk neki az őt megillető helyet az életünkben. Ha nem ő jelenti számunkra
a mindent, semmi nélkül végezzük majd.
A Zsoltárok könyve emberei számára (és legyen az a reménységünk, hogy
mindnyájunk számára, legalábbis legtöbbször) Isten a legfőbb jó.
Csatlakozzunk hozzájuk Isten tiszteletében, az iránta való szeretetben, az
Istenben való örvendezésben. Míg vele vagyunk, az élet jó. Isten nélkül
azonban nincs élet.
Az ilyen emberek az eljövendő találkozás öröme után is vágyakoznak. "Akkor
majd eljutok Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök."
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése