Mindennap az Ige fényében-BÉKESSÉG

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 5,1-5 

1 Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.  
2 Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében.  
3 De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot,
4 az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet;  
5 a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. 

"Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által." (Róm, 5,1) 

Az önigaz embernek semmit nem használ a békesség evangéliuma. Nincs bennük istenfélelem, mert nincs bennük önismeret. A magabiztos emberek nem képesek arra, hogy Istent féljék, egyszerűen azért, mert önelégültek.
Nem kell aggódnunk azoknak az embereknek az üdvössége miatt, akik még félik Istent. Számukra van még remény. De reszkessünk azok miatt, akik még félni sem tudnak többé. Az ilyenek önigazak.
Isten óvjon meg minket az önigazak békességétől.
Amint valaki megtudja, hogy bűnös, elveszti a békességét. Önmagával elégedetlen, és elkezdi félni Istent. Azok számára, akik félnek, van remény. Legalább megsejtik, hogy érdemtelenek, még ha nem is tanulták még meg Krisztus érdemét.
Igaz sokan belezökkennek az "önvádaskodás" kerékvágásába. Ez halálos lehet. Bizonyos keresztyén körökben az önbecsmérlést kegyességnek vélik. Megtanulják, ápolják és vég nélkül ismétlik. Ez azonban nem igazi kegyesség. Inkább kifinomult módja annak, hogy azt sejtessük az emberekkel vagy kimondassuk velük: nem is vagyunk tulajdonképpen olyan rosszak, amilyeneknek magunkat hisszük.
Isten nem akarja, hogy továbbra is önmagunkat vádoljuk. Azt akarja, hogy Jézus Krisztusban higgyünk. Ha bizodalmunk van abban, hogy amit Jézus tett, az elegendő számunkra is, akkor békességünk van Istennel. A békesség pedig a jóindulatból és barátságból fakadó viszony.
Ha bizalmunkat Krisztusba vetjük, félelmeink eltűnnek. Továbbra sem "vagyunk jók" önmagunkban, de Krisztus jó. A Krisztusban való hit által békesség jön létre Isten és közöttünk. Minél inkább Krisztusra nézek, annál jobb viszonyban élek magammal. Ha Isten elfogadott engem, én is elfogadhatom magamat Krisztusban.
Először megbékülök ővele, majd belső békességre jutok.
A békesség soha nem magabiztosság, mert nem önmagammal, hanem a Krisztussal való elégedettségen alapszik.