Eddig arra helyeztük a hangsúlyt, hogy úgy tudjunk imádkozni, ahogyan Jézus tanította. Jézus bennünk él, ezért imádkozhatunk, hogy megdicsőüljön az Atya neve, és eljöjjön hozzánk az Ő királysága. Imádkozhatunk Istenünkhöz, hogy adja meg mindennapi kenyerünket, bocsássa meg bűneinket, és szabadítson meg minket a Gonosztól. De vajon befejeződik-e itt az Atyához szóló imánk Semmiképpen sem. A Miatyánk végén Jézus megtanítja nekünk, hogyan lássuk az eljövendő világot. Tanulmányozzuk most ezt a kérdést.
1. Királyság, erő és dicsőség: "Mert tied az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen!" (Máté 6,13) Ez a vers azt jelenti, hogy a királyság, az erő és e világ dicsősége - a múlt, a jelen és a jövő - mind Istené. Minden dolog legfelsőbb kormányzója az Atyaisten. Dávid király, a legbátrabb és legnagyobb király Júdea királyai közöl, a következő sorokkal dicsérte Istent, amikor átadta a trónt fiának, Salamonnak, és megbízta őt Isten templomának a felépítésével: "Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied. Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett! A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak, és te uralkodsz mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom, a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése." (1Krónika 29, 11-12) Isten ma is kezében tart minden hatalmat. Az utolsó napokban magához fogja venni hatalmát, és fel fogja építeni királyságát - az új Eget és új Földet. Amikor így imádkozunk, hogy "Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké ", akkor egy új Eget és új Földet kell elképzelnünk, amit Isten felséges ereje hoz létre. A legfontosabb azonban mégis az, hogy pontosan tudjuk, mi fog történni az utolsó napokban, és így Isten akaratával összhangban tudjunk imádkozni, hiszen az Úr visszajövetele közel van. Amikor Jézus a jeruzsálemi templomra tekintett, tanítványai megkérdezték Tőle: "Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek, és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?" (Máté 24,3) Jézus válasza ez volt: "Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Messiás; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről..." (Mát 24, 4-6) Majd azzal folytatta, hogy világméretű nyugtalanság lesz, és üldöztetések szakadnak azokra, akik hisznek Őbenne. Lesznek éhínségek és földrengések is. A királyság evangéliumát hirdetni fogják az egész világon. Akkor jön majd el a vég. Kétezer év telt el azóta, hogy a tanítványok feltették ezt a kérdést az Olajfák hegyén. Mind a történelem, mind a saját tapasztalataink azt bizonyítják, hogy az utolsó napokra vonatkozó próféciák kezdenek beteljesedni. Több hamis próféta van manapság, mint a történelemben bármikor. Üldözik az egyházat, megrontják Krisztus testét. Háborúk törnek ki, üldöztetések vannak, és Jézus Krisztus evangéliumát hirdetik az egész világon minden népnek. A vég, amire Urunk utalt a próféciájában, 2000 évvel közelebb van, mint tanítványainak napjaiban. Még most is feltehetjük ugyanazt a kérdést: "Uram, micsoda jele lesz a te eljövetelednek és a világ végének?" Az Igében megtaláljuk, hogy mi történik az utolsó napokban, és mi Isten terve a világ végével kapcsolatban. Ámen!
------------------------------------------
David Yonggi Cho: Az Úr imája - A visszatérő Jézus 2. rész
2. Az utolsó időkre vonatkozó ószövetségi próféciák: Dániel pontosan feljegyezte korunk eseményeit könyvében, mintha egy történész írt volna a múlt eseményeiről, jóllehet 2600 évvel ezelőtt születtek e sorok. A Szent Szellem kijelenti nekünk Európa egész történelmét a világ végezetéig azon az állóképen keresztül, amit Nabukodonozor király látott a Dániel 2, 36-45 verseiben. Krisztus előtt 600 évvel félelmetes rémálma volt Nabukodonozomak, az egész babiloni birodalom királyának. Reggelre, azonban már nem tudott pontosan visszaemlékezni álmára. Összehívatta hát mágusait, asztrológusait és jövendőmondóit, és fővesztés terhe mellett megparancsolta nekik, hogy mondják el az álmot, és magyarázzák is meg. Mindez vonatkozott Dánielre és három barátjára, Sidrákra, Misákra és Abednégóra is (ők Izraelből elhurcolt zsidók voltak). Isten meghallgatta Dániel és barátai imáját, megjelentette Dánielnek a király álmát, és megadta neki a megfejtéshez szükséges bölcsességet is. Az álom a világtörténelem áttekintése volt a babiloni időktől a világ végezetéig. Dániel ezt a következőképpen írta le: "Te láttad, oh király, és íme egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas volt és kiváló az ő fényessége, előtted állott, és az ábrázata rettenetes volt. Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak. Nézted, amíg egy kő leszakadt kéz érintése nélkül, és letörte azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzza azokat. Akkor eggyé zúzódott a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és olyanok voltak, mint a nyári szérűn a polyva, és felkapta azokat a szél, és helyüket sem találták azoknak Az a kő pedig, amely leütötte az állóképet, nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet." (Dániel 2, 31-35) A király felismerte az álmát, és elfogadta Dániel magyarázatát is. Dániel így folytatta: "És utánad más birodalom támad, alábbvaló, mint te", mely ezüstből készült, és kétfelé oszlott. Ennek a birodalomnak el kellett vesznie és az ezüstnél erősebb, rézből való birodalom követte, mely aztán egy nálánál erősebb, két részből álló, vasból készült birodalomnak hódolt be. Végül egy "tíz lábujjból" álló birodalom uralta a földet. Dániel megfejtése történelmileg megállta a helyét. Ahogy Dániel megjövendölte, Babilont nemsokára meghódították a médek és a perzsák, azután pedig ez a két birodalom felváltva uralta. A médek és a perzsák jelentették az állókép ezüstkarjait. Az ezüst mellrész alatt a réz has Makedón (Nagy) Sándor hellén birodalmára utal, ő hódította meg a médeket és a perzsákat. Ez a réz birodalom nemcsak a hasat jelentette, hanem a combokig ért, és ezzel utalt Rómára, amely Kr. e. a III. században kezdett felemelkedni. Róma meghódította Görögországot, és uralma alá hajtotta az egész nyugati világot, de hamarosan kettévált: a Kelet-római és a Nyugat-római Birodalomra. A Nyugat-római Birodalom Kr. u. 476-ban esett el, a Kelet-római Birodalom pedig Kr. u. 1453-ban. A fennmaradt időszak a tíz lábujj időszaka, amely tíz európai nemzet egyesülését jelenti az egykori Babilon régiója körül. Akkor kezdődik el a világvége. Dániel értelmezésében a leszakadó kő a világ végén eljövendő Jézus Krisztus. Ézsaiás ugyancsak utal erre a kőre: "...íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut! " (Ézsaiás 28,16) Amikor Jézus Krisztus visszatér erre a Földre, szétzúzza és megítéli a lábujjakat, véget ér az emberiség történelme. Ahogy a kő betöltötte az egész földet, úgy fogja betölteni Jézus Krisztus királysága, Isten örökkévaló királysága is a Földet. Ámen!
2. Az utolsó időkre vonatkozó ószövetségi próféciák: Dániel pontosan feljegyezte korunk eseményeit könyvében, mintha egy történész írt volna a múlt eseményeiről, jóllehet 2600 évvel ezelőtt születtek e sorok. A Szent Szellem kijelenti nekünk Európa egész történelmét a világ végezetéig azon az állóképen keresztül, amit Nabukodonozor király látott a Dániel 2, 36-45 verseiben. Krisztus előtt 600 évvel félelmetes rémálma volt Nabukodonozomak, az egész babiloni birodalom királyának. Reggelre, azonban már nem tudott pontosan visszaemlékezni álmára. Összehívatta hát mágusait, asztrológusait és jövendőmondóit, és fővesztés terhe mellett megparancsolta nekik, hogy mondják el az álmot, és magyarázzák is meg. Mindez vonatkozott Dánielre és három barátjára, Sidrákra, Misákra és Abednégóra is (ők Izraelből elhurcolt zsidók voltak). Isten meghallgatta Dániel és barátai imáját, megjelentette Dánielnek a király álmát, és megadta neki a megfejtéshez szükséges bölcsességet is. Az álom a világtörténelem áttekintése volt a babiloni időktől a világ végezetéig. Dániel ezt a következőképpen írta le: "Te láttad, oh király, és íme egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas volt és kiváló az ő fényessége, előtted állott, és az ábrázata rettenetes volt. Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak. Nézted, amíg egy kő leszakadt kéz érintése nélkül, és letörte azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzza azokat. Akkor eggyé zúzódott a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és olyanok voltak, mint a nyári szérűn a polyva, és felkapta azokat a szél, és helyüket sem találták azoknak Az a kő pedig, amely leütötte az állóképet, nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet." (Dániel 2, 31-35) A király felismerte az álmát, és elfogadta Dániel magyarázatát is. Dániel így folytatta: "És utánad más birodalom támad, alábbvaló, mint te", mely ezüstből készült, és kétfelé oszlott. Ennek a birodalomnak el kellett vesznie és az ezüstnél erősebb, rézből való birodalom követte, mely aztán egy nálánál erősebb, két részből álló, vasból készült birodalomnak hódolt be. Végül egy "tíz lábujjból" álló birodalom uralta a földet. Dániel megfejtése történelmileg megállta a helyét. Ahogy Dániel megjövendölte, Babilont nemsokára meghódították a médek és a perzsák, azután pedig ez a két birodalom felváltva uralta. A médek és a perzsák jelentették az állókép ezüstkarjait. Az ezüst mellrész alatt a réz has Makedón (Nagy) Sándor hellén birodalmára utal, ő hódította meg a médeket és a perzsákat. Ez a réz birodalom nemcsak a hasat jelentette, hanem a combokig ért, és ezzel utalt Rómára, amely Kr. e. a III. században kezdett felemelkedni. Róma meghódította Görögországot, és uralma alá hajtotta az egész nyugati világot, de hamarosan kettévált: a Kelet-római és a Nyugat-római Birodalomra. A Nyugat-római Birodalom Kr. u. 476-ban esett el, a Kelet-római Birodalom pedig Kr. u. 1453-ban. A fennmaradt időszak a tíz lábujj időszaka, amely tíz európai nemzet egyesülését jelenti az egykori Babilon régiója körül. Akkor kezdődik el a világvége. Dániel értelmezésében a leszakadó kő a világ végén eljövendő Jézus Krisztus. Ézsaiás ugyancsak utal erre a kőre: "...íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut! " (Ézsaiás 28,16) Amikor Jézus Krisztus visszatér erre a Földre, szétzúzza és megítéli a lábujjakat, véget ér az emberiség történelme. Ahogy a kő betöltötte az egész földet, úgy fogja betölteni Jézus Krisztus királysága, Isten örökkévaló királysága is a Földet. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése