Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-KI BÍRJA MAJD KI?

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mal 2,13-3,4

13 Továbbá ezt teszitek: könnyel öntözitek az ÚR oltárát, sírtok és sóhajtoztok, mert nem tekint már az áldozatra, és nem fogadja kegyelmesen tőletek. 14 Ezt kérdezitek: Miért nem? - Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. 15 Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még lélek. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! 16 Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak tapad ruhájára - mondja a Seregek URa. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek! 17 Fárasztjátok beszédetekkel az URat. Ezt kérdezitek: Mivel fárasztjuk? - Azzal, hogy ezt mondjátok: Minden gonosztevőt jónak tart az ÚR, kedvét leli bennük! Vagy amikor ezt kérdezitek: Hol van az igazságos Isten? 1 Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az ÚR, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek URa. 2 De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja. 3 Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az ÚR Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az ÚRnak. 4 És olyan kedves lesz az ÚRnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az ősrégi napokban, a hajdani években.

"De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik?"

(Mal 3,2)

Malakiás korában az emberek az Úr napját kérték imádságban. Így szóltak: "Óh, jöjj, Immánuel!" Az újból felépült templom tele volt emberekkel. Könnyeket ontottak az oltár körül, mivel nem hitték el, hogy az Úr valóban törődik velük. Kételkedtek ígéretének igaz voltában. "Óh, jöjj! Óh, jöjj!" - kiabálták. A prófétai szó keserves csalódást okozott nekik. "Igen," - mennydörögte - "az Úr azonnal jön. Hamar eljön az ő templomába. Csakhogy sok embernek bizonyára nem lesz örvendetes esemény az Úr megjelenése. Tulajdonképpen ki bírja majd ki eljövetele napját? Ki állhat meg, amikor megjelenik?" Minden bizonnyal megdöbbentő lenne, ha Malakiás átvenné a mi egyik zegzugos extra bazársorunk hangosító berendezésének a mikrofonját. Hirtelen elhallgatna az édeskés karácsonyi zene, és egy mély hang ez mondaná: "Még hat nap, és itt van karácsony. De ki bírja majd ki eljövetele napját? Ki állhat meg, amikor megjelenik?" De az is lehet, hogy nem okozna ilyen megdöbbenést. Talán valaki ezt mondaná: "Milyen aranyos! Felolvasást tartanak a Bibliából a rádió hullámhosszán." Valaki másnak pedig talán eszébe jut, hogy már hallotta ezeket a szavakat. "Igazán pompásan érzékeltetik a Messiás eljövetelét." Olyan tömérdek a szó, és olyan ritka az igazság! Az ősi templom is tele volt szavakkal. "Fárasztjátok beszédetekkel az Urat" (2,17) Könnyedén kezelték a házassági szövetséghez való hűséget is (2,14-16). Isten megjelenésének félelmetes hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat szép szavakkal, andalító énekekkel vagy jó prédikációkkal. Hitre és a hűségből fakadó cselekedetekre van szükség, mondja a próféta. Mi nemcsak karácsonyt várjuk. Mi reménykedünk az Úr eljövetelében is. Ezért továbbra is hinnünk kell őbenne, hűségesnek kell maradnunk feleségünkhöz, és szeretnünk kell felebarátainkat, mint önmagunkat.