Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-NYOMORÚSÁG ÉS REMÉNYSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 3,8-15

8 Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között. 9 De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? 10 Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. 11 Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? 12 Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem: 13 Akkor az ÚRisten ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem. 14 Akkor ezt mondta az ÚRisten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat és minden mezei vad közt: hasadon járj, és port egyél egész életedben! 15 Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.

"Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod."

(1Móz 3,15)

Amikor Mózes I. könyve 3. részét olvasod, akkor azt a helyet keresed fel újra, ahol kezdetét vette a mi nyomorúságunk, és ahol elkezdődött a mi reménységünk. Nyomorúságunk akkor vette kezdetét, amikor megszegtük az Istennel kötött szövetségünket. Reménységünk akkor kezdődött el, amikor Isten megsemmisítette az ördöggel kötött szövetségünket. Isten nem engedte, hogy az ördög szűnni nem akaró bűvöletébe kerüljünk. Rögtön ellenségeskedést támasztott közte és köztünk. Ez Isten kegyelme volt. Szeretett minket. Amikor elbuktunk és vétkeztünk, nem engedte meg, hogy a gonoszt válasszuk, hanem ellenségeskedést támasztott Éva gyermekei és a kígyó ivadéka között. Az emberiség és az ördög közt lévő szentségtelen szövetség megszakadt még aznap, amikor elkezdődött. Szövetség helyett Isten ellentétet szított: "Ellenségeskedést támasztok közted (ti. a kígyó) és az asszony közt. Isten megátkozta a kígyót. Ennek az átoknak a szavaiban az emberiség jövőjét egy kígyóval küzdő ember alakja jelképezte. Ebben a küzdelemben az ember megsebesül, a kígyó pedig összezúzódik. "Ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod." A későbbi történelem és a Biblia többi része azt mutatja, hogy az ember nem sok sikert ért el ebben a gonoszság elleni küzdelemben. A kígyóméreg alaposan hatott az emberiség magatartására. De Jézus Krisztusban Isten segítségünkre sietett. Ezt jelenti karácsony. Jézus döntő csapást mért a mi ellenségünkre, egy olyan csapást, amelyből a kígyó soha sem fog már kilábalni. És Krisztus visszaállít bennünket Isten szolgálatába. Most mi még mindig harcolunk a kígyó ivadékával. A nyomorúság még mindig a társunk a maga összes formájában. "Szabadíts meg minket a gonosztól" - kiáltjuk a harctérről, ahol vagyunk. Az idő azonban fogy, a reménység pedig ragyogóbbá válik. "A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan." (Róm 16,20) De a mi lábunkat használja.