Ez nem csak a mai nap van így, hanem egész évben ez volt az egyetlen reménysugár, amibe kapaszkodhattunk. Sokakban felmerül az a gondolat, hogy Karácsony a család ünnepe.
Ilyenkor az együttlét öröme ragyogja be a házakat. Az első karácsonykor azonban nem így volt.
Egy fiatal házaspárnak egy istállóban született meg elsőszülött fiúk.
Éppen alig kezdték el közös életüket, mégis távol kerültek a rokonoktól, ismerősöktől.
Attól a naptól fogva kezdett el kibontakozni ez a csodálatos ige az emberiség számára.
Ne gondolja az özvegy vagy árva, hogy egyedül, támasz nélkül maradt ebben a világban,
mert Jézus érte született meg.
Ne gondolja a betegségekkel küszködő ember, hogy egyedül maradt terhe hordozásában,
mert Jézus érte jött a világra.
Ne gondolja a koldus vagy szegény, boldog vagy megfáradt lelkű ember, hogy senkije sincs,
mert angyalkórus zengte azon a szent estén:
„Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”
(Lukács 2,10–11)
Ma a következőképpen fogalmaznák: „Ne féljünk, mert ma ismét ez a csodás üzenet hirdetik szerte a nagyvilágon: üdvözítőtönk megszületett, megváltott minket, nem hagy el bennünket.” Boldogan mondhatjuk: Velünk az Isten!
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése