Valóban készek vagyunk-e arra, hogy átadjuk Istennek a kormányt a házasságunk és a családunk felett?
Készen állunk-e arra, hogy karrierünket Isten kezébe helyezzük, hogy megelégedjünk azzal, hogy ő vezessen minket, hogy ő irányítsa az időnket, hogy ne emésszen fel minket a munka hatalma vagy a sikere?
Készek vagyunk-e Isten kezébe tenni a jövőnket?
Kérni fogjuk-e őt, hogy adja meg nekünk az ő bölcsességét azzal kapcsolatban, hogy hol éljünk, hogyan használjuk fel erőforrásainkat, pénzünket és időnket, képességeinket és ajándékainkat?
És készek leszünk-e arra, hogy szolgálatunkat is az ő kezébe tegyük, megelégedve azzal, hogy betöltsük az általa számunkra kijelölt szerepeket?
Ezek valódi kihívások, ezért szükséges megemlékezni arról, amit Józsué mondott.
Ha Józsué könyve elvégezte a munkáját és elérte a célját, akkor olvasói ezt fogják válaszolni:
„Ami pedig engem és házamat illet, az Úrnak fogunk szolgálni.”
„Ami pedig engem és házamat illet, az Úrnak fogunk szolgálni.”
Józsué példamutatóan, elölről vezet, és a nép hűségesen és buzgón követi őt.
Hajlandóak lemondani, mivel felismerik az Úr csodálatos tetteit, az Egyiptomból való megváltása, mindennapi gondviselése és állandó, nagylelkű gondviselése révén.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése