A Húsvét az Egyház legnagyobb ünnepe!
A húsvéti időszak két részből áll: Nagyböjt szent Negyven napjából, valamint a Húsvét szent Ötvennapjából.
Nagyböjt utolsó hete – Nagyhét – az egyházi év központja.
A Nagyhét utolsó napja Nagyszombat, amikor Jézus a sírban fekszik.
A Megváltásunk nagy műve immár bevégeztetett, Jézus Krisztus kínhaláláig engedelmes maradt az Atya akaratának, és megingás nélkül végigvitte az emberiség bűnei váltságdíjának megfizetését saját Testében és Lelkében, utolsó vérig.
A Mennyei Atya eltűrte ezt a Végtelen Áldozatot, melyet napfogyatkozás, földrengés, a halottak feltámadása és rémület kísért. A jeruzsálemi templom kárpitja, mely elválasztotta a Szentek Szentjét a templomtértől, teljes hosszában kettéhasadt. Isten Szíve feltárult az emberiség előtt.
Jézus Testét levették a keresztről, hogy még Pészáh ünnepe előtt Arimateai József családi sírboltjába fektessék. Képzeld el a tanítványok lelkiállapotát…
Oroszlánkirályt vártak, és áldozati bárányuk lett, aki balgán hagyta, hogy a keresztre ráfeszítsék, aki hagyta, hogy a világ szemében balekot csináljanak Belőle.
Máris szíve összetapadt Fiáéval, megtört, meghalt Vele együtt.
Elfogadva az Atya akaratát és Jézus mellett maradva mindvégig, milyen lehetett végignéznie és túlélnie Szent Fia kínhalálát? A misztikusok leírása szerint Mária életében ez volt az egyetlen pillanat, amikor nem tudott tökéletesen összeszedett maradni, és szinte magán kívük könyörgött a tanítványoknak, hogy hagy maradjon ő is Fiával a sírban, mikor ráhengerítik a nagy követ.
De mert nem engedték neki, ő engedelmesen felállt, és hagyta, hogy kivezessék.
A Társmegváltó tudta, hogy Fia Nagy Műve igazán most indul világhódító útjára, és a félelemtől rettegő keresztényeknek szükségük van az anyára.
Jézus Szent Lelke eközben leszállt a poklokra, hogy megnyissa a – számunkra még láthatatlan – Örökkévalóságban legyőzött Sátán birodalmának kapuit, és hogy elmondhatatlan dicsőséggel bevonuljon saját Országába, mindnyájunk örök hazájába.
Isten nem a pillanatnak él, van ereje kivárni az időt, mely meghozza gyümölcseit.
Jézus Szent Lelke eközben leszállt a poklokra, hogy megnyissa a – számunkra még láthatatlan – Örökkévalóságban legyőzött Sátán birodalmának kapuit, és hogy elmondhatatlan dicsőséggel bevonuljon saját Országába, mindnyájunk örök hazájába.
Isten nem a pillanatnak él, van ereje kivárni az időt, mely meghozza gyümölcseit.
A Nagyszombat a csendes szomorúság és az önkéntes böjt napja.
A keresztények hitvallásuk következő soraira emlékeznek: „Hiszek Jézus Krisztusban… aki leszállt a poklokra”, s így átélte a legnagyobb megaláztatást.
A keresztény vidékeken szokás elkészíteni Krisztus sírját, amely mellett a hívők péntek délutántól virrasztanak, imádkoznak és elmélkednek.
Nagyszombaton meglátogatjuk Krisztust a templomban, és csendesen gyászolunk, megemlékezünk a Megváltás hatalmas tettéről.
Ez a nap a keresztény embernek a csendes elmélkedésre, a személyes átélésre.
A keresztény vidékeken szokás elkészíteni Krisztus sírját, amely mellett a hívők péntek délutántól virrasztanak, imádkoznak és elmélkednek.
Nagyszombaton meglátogatjuk Krisztust a templomban, és csendesen gyászolunk, megemlékezünk a Megváltás hatalmas tettéről.
Ez a nap a keresztény embernek a csendes elmélkedésre, a személyes átélésre.
Tóth Árpádné Krisztina -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése