„⭐Térj meg, lelkem, nyugalmadba, mert az Úr jót tett veled!” – Zsoltárok 116,7
Ez a vers szinte suttog: „Megnyugodhatsz.” Mintha a zsoltáros önmagához beszélne – vagy éppen te is magadhoz. Mert vannak napok, amikor zaklatottak vagyunk, feszült a lelkünk, és úgy érezzük, nincs hová visszatérni. De Isten ma is hív: „Térj meg, lelkem, nyugalmadba…”
Ez a nyugalom nem a világ csendje, nem az események hiánya, hanem Isten jelenlétének békéje.
A zsoltáros azért mondhatja ezt, mert visszanéz: az Úr jót tett vele.
Nem feltétlenül minden helyzete alakult jól, de látja: Isten ott volt, hordozta, megtartotta, megszabadította.
A belső béke gyakran az emlékezésből fakad. Amikor visszatekintünk, és nemcsak a fájdalmakat, hanem Isten hűségét is számon tartjuk.
A belső béke gyakran az emlékezésből fakad. Amikor visszatekintünk, és nemcsak a fájdalmakat, hanem Isten hűségét is számon tartjuk.
Mert ha Ő eddig jót tett velünk, akkor ma is lehet Benne nyugalmunk – még ha a körülmények nem is változtak.
Talán ma neked is ezt kell mondanod magadnak:
„Nyugodj meg. Az Úr jó volt hozzám. És most sem hagy el.”
Ima: Uram, segíts megpihenni Benned. Emlékeztess jóságodra, és add, hogy lelkem visszataláljon abba a békébe, amit csak Te adhatsz. Ámen!
Ima: Uram, segíts megpihenni Benned. Emlékeztess jóságodra, és add, hogy lelkem visszataláljon abba a békébe, amit csak Te adhatsz. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése