„⭐Az én erőm rólad énekelek, mert te vagy az én oltalmam, az én menedékem a nyomorúság idején.” – Zsoltárok 59,11
Az ember nem mindig erős. Néha, nem akar küzdeni, nem tud bízni, és még imádkozni is nehezen tud. Dávid zsoltára ilyen mélységből szólal meg, mégis ott zeng benne egy megingathatatlan reménység:
„az én erőm rólad énekelek”.
Ez a mondat nem arról szól, hogy Dávid erősnek érzi magát.
Ez a mondat nem arról szól, hogy Dávid erősnek érzi magát.
Épp ellenkezőleg: ráébred, hogy az ereje nem önmagából fakad, hanem Istenből.
Ez a felismerés szabadító. Nem kell saját erőből megoldani mindent, nem nekünk kell „összetartani” az életünket – Isten maga akar lenni az erőnk és oltalmunk.
„Te vagy az én menedékem” – mondja Dávid.
„Te vagy az én menedékem” – mondja Dávid.
Egy olyan világban, ahol sok minden ingatag, és ahol a „biztonság” gyakran csak illúzió, mennyire nagy dolog, hogy van Valaki, akihez mindig fordulhatunk.
A menedék nem egy hely, hanem egy személy: maga az Úr.
Ma, akár erősnek, akár kimerültnek érzed magad, mondd ki ezt az igazságot: Isten az erőm.
Ma, akár erősnek, akár kimerültnek érzed magad, mondd ki ezt az igazságot: Isten az erőm.
Ő az oltalmam, és nála újra megpihenhetek.
Ima: Uram, ma is Benned keresem az erőmet. Te vagy a menedékem, a kősziklám. Taníts bízni Benned akkor is, amikor minden más bizonytalan. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése