Minden keresztyén számára jól ismert tapasztalat az, amit az élet legmélyebb gödreiben élünk meg. Nem elég, hogy fizikai, lelki, vagy egyéb okok miatt a padlóra kerültünk, távol mindentől és mindenkitől, ami a biztonságot jelentené, de az utolsó szalmaszál, amibe még belekapaszkodnánk – az Istenhez intézett legbelsőségesebb imáink – is mintha csak a plafonig érnének el, majd visszahullanának válasz nélkül. Isten mintha válasz nélkül hagyná azt, akinek éppen a legnagyobb szüksége volna néhány jó szóra.
Ezt élte meg az Ószövetségből ismert Jób is, amikor mindenét elveszítette: vagyonát, gyermekeit, feleségét és barátait is. Egyedül maradt az égbe kiáltott kérdéseivel és Isten (egészen a Jóbról elnevezett könyv utolsó fejezeteiig) csendben marad.
Nem válaszol, és amikor mégis, akkor sem ad válaszokat, csak felszólítja a szenvedő családfőt, bízzon benne, a világ teremtőjében.
Nehéz elsajátítani ezt a hozzáállást, kényelmetlen, bizonytalan érzés az életünket a legsebezhetőbb pillanatban kiengedni a saját kezünkből és Istenébe letenni azt, a tőle érkező mindenféle reakció nélkül.
Nehéz elsajátítani ezt a hozzáállást, kényelmetlen, bizonytalan érzés az életünket a legsebezhetőbb pillanatban kiengedni a saját kezünkből és Istenébe letenni azt, a tőle érkező mindenféle reakció nélkül.
A mai idézetben újra olvashatjuk azt a Biblia lapjain vissza-visszatérő bátorítást, ami Jób számára is reményt adott a legmélyebb gödörben:
“Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson…”
A tapasztalataid tapasztalatok a világról és nem a világ maga!
“Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson…”
A tapasztalataid tapasztalatok a világról és nem a világ maga!
Az, hogy úgy érzed, az imáid csak a plafonig érnek, csupán egy érzés – noha elég rossz érzés – nem pedig a valóság! Ne add fel, Isten válaszolni fog és megsegít!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése