Eljön az idő – így szól az Úr –, amikor megbüntetek minden körülmetéltet és körülmetéletlent.,,
Jeremiás könyve 9.fejezet 23-24.vers
Mostanában sok, számomra ismeretlen embert ismertem meg. De vajon tényleg ismerem őket?
Mit jelent egyáltalán az, hogy valakit ismerünk? Ha tudjuk, hogy milyen ruhákat visel, milyen a hangja, vagy hogyan forgatja a szavakat, akkor kijelenthetjük a másik emberről, hogy ismerjük?
És ha naponta beszélünk, megosszuk egymással a legbensőségesebb gondolatainkat is, akkor vajon ismerem a másik embert? Mikor jelenthetem ki azt, hogy ismerem a másik embert?
Elgondolkodtam, hogy vajon mennyire ismerem Istent?
Tudom, hogy Ő teremtette a világot, annyira szeret, hogy bár nem érdemlem, de az életét adta értem, ahogy azt is tudom, hogy kézben tartja a világmindenséget és azért nincs még végünk, mert Ő lehetőséget ad arra, hogy megtaláljuk Őt.
Ezeket mind tudom, de akkor ez azt jelenti, hogy ismerem Őt?
A fenti bibliavers másra akarja felhívni a figyelmet: nem az az Isten ismeret, hogy tudok nyilvánvaló dolgokat, leírt tényeket. Az igazi Isten ismeret az, hogy számolok Isten egyéni és közösségi, világszéles körben működő, életeket megváltoztató hatalmával.
Ez nem elméleti tudás, sokkal inkább egy világnézetet megváltoztató tényező.
Istent teljesen megismerni, lehetetlen.
Megismerni a gondolatait, a céljait, a miértjeit, nem lehet. Nem azért, mert buták vagyunk, hanem mert nem ezek a lényeges kérdések. Ezeket a kérdéseket bőven elég, ha maga a Jóisten tudja és ismeri.
A mi feladatunk, hogy felismerjük és ezáltal meg is ismerjük Isten életeket változtató létét.
Ne bátortalanodj el akkor, ha úgy érzed, hogy még nem sok mindent tudsz Istenről.
Az Ő megismerése arról szól, hogy elfogadd a létezését, a gondviselését, a szeretetét, a jóságát és az igazságát. Ha ezeket felismered, akkor már jó úton vagy és minden más érkezik magától.
Áldott napot!
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése