Nem csak jó, nem középszerű, nagyon jó! Mestermű, mondhatnánk.
Aztán az emberre bízta, hogy ezt a mesterművet felügyelje – vigyázzon rá, gondozza és ápolja – és ezt a megbízatást soha nem vonta vissza tőle.
Azért cserébe, hogy egy ilyen csodálatos világban élhessünk, csupán annyit kért tőlünk, hogy óvjuk a környezetünket.
Ehhez képest mi pont az ellenkezőjét tesszük: kihasználjuk a természetet, visszaélünk annak kincseivel és minden tettünkkel, minden lépésünkkel szennyezzük azt.
(Ömböli Krisztián)
Ehhez képest mi pont az ellenkezőjét tesszük: kihasználjuk a természetet, visszaélünk annak kincseivel és minden tettünkkel, minden lépésünkkel szennyezzük azt.
Az “igen jó” mesterműből szépen lassan lelakott, középszerű helyet alkottunk.
Gondolj csak a rengeteg, parlagon heverő és az enyészet által felemésztett vidéki kastélyra.
Egykor “igen jó” volt mind, élettel hemzsegett és gyönyörűségével vonzotta a vendégeket,
ám ma már csak az idő vasfoga jár vissza, néha megharapdálni a rozsdás lépcsőkorlátokat.
Valami ilyesmi történt az gondozó nélkül maradt természettel is.
Ám nem lesz ez így örökké!
Ám nem lesz ez így örökké!
Ahogy a Biblia a teremtés napjaival kezdődik, úgy egy új teremtéssel fejeződik be.
Nem új, inkább újra. Mert a mestermű vissza fogja nyerni a régi szépségét, a természet újra teljes pompájában fog ragyogni.
Addig azonban a mi felelősségünk minden erőnkkel óvni és védeni – hiszen ezt kaptuk feladatként a Mennyei Atyánktól!
(Ömböli Krisztián)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése