Részlet: Ma is egy nagyon izgalmas, örökzöld témát hoztam, mert az Isten Igéje az örök.
Bármit tanulunk a Bibliából, az mindig örökzöld, de egy olyan fontos dolgot hoztam, ami kulcsfontosságú, ami meghatározó minden ember életében és nemcsak az emberek életében, hanem a népek, nemzetek életében is.
Az, hogy meghalljuk-e Isten hangját és hogyan tudjuk meghallani Isten hangját?
Ezzel kapcsolatban írtam ki igeverseket és meg fogjuk nézni, hogy mit mond erről a Biblia.
A mai üzenet címe: Hogyan halljuk meg az Úr hangját?
Nézzük, hogy milyen témákat fogunk érinteni ebben a mai üzenetben.
Azt szeretném különösen kihangsúlyozni, hogy igen, Isten személyesen beszél mindannyiunkkal és fontos, hogy meghalljuk az Ő szavát.
Nagyon fontos az, hogy Isten vezetése alatt legyünk, mert a Biblia szerint az ember nem ura a saját életének és Isten irányítása szükséges az áldott élethez.
Egyszerűen azért, mert az embernek nincs meg az a képessége, hogy előre lássa a jövőt.
Aztán meg fogjuk nézni, hogy mitől függ az, hogy meghalljuk Istent, vagy nem.
Itt különösen a szívünk állapotáról szeretnék néhány szót szólni és azt, hogy hogyan keressük Istent, hogyan keressük az Ő hangját, a Vele való kapcsolatot.
A mi elhívásunk az elhívás az Istennel való közösségre, hiszen amikor Ő megteremtette az embert, akkor a Vele való közösségre teremtette, de amikor a bűn miatt Isten és az ember elszakadt, akkor az ember a gonosz hatalma alá került. A bűn és a halál szellemi törvénye alá és ez sok mindent megváltoztatott az egész világon, megváltoztatta az Isten és az ember közötti kapcsolatot is.
Olvassuk a Bibliában, hogy Ádám az Úrral a kertben sétálgatott, beszélgettek és volt egy kapcsolat, volt egy kommunikáció. Az életünk meghatározó része, ha pogány, ha hívő ember, az Istennel való kapcsolat.
Teljesen meghatározó, hiszen az Ézsaiás könyve írja: Ézsaiás 1,19. 19.
Ha hajlandók és engedelmesek lesztek, e föld javaival éltek; Tehát az ember nem tud ura lenni a saját életének, nem mindenható, már csak azért sem, mert nem tudja a jövőt.
A sátán sem tudja a jövőt. A saját jövőjét azt tudja, mert meg van írva. Egyébként nem tudja a jövőt. Nem tudja, hogy mi fog következni az elkövetkezendő időszakra, azért a bővőlködésünket, az életben való sikereinket nagy mértékben határozza meg az, hogy meghalljuk-e Isten hangját, meghalljuk-e Isten vezetését és megtesszük-e, ami Isten szerint elrendelt és ami a számunkra a legjobb.
Azt hiszem, hogy az nem kérdés és nem kétség egyikünk számára sem, hogy Isten a legjobbat akarja az Ő népe számára, a legjobbat akarja az ember számára.
Ő az embert megvásárolta, a legdrágábbat, az Úr Jézust adta értünk.
Ha megnézzük az Ószövetséget, most egy kicsit messzebbről indulnék, hogy milyen tragédiákat okozott Isten népének az életében, amikor vagy nem hallotta meg Isten hangját, vagy nem követte azt.
Úgyhogy egy kicsit most ószövetségezni fogunk, egy kis történelmi felvezetés, egy kis történelmi háttér, hogy lássuk, hogy mennyire komoly dolog magának az emberiségnek a szempontjából, az üdvtörténelem szempontjából és mennyire fontos ez az egyéni életünkben.
Izraelnek igazából két-három nagy tragédiája volt az üdvtörténelem során, tehát az ószövetségben.
Most nem az újszövetségi időkről, a holokausztról beszélek, nyilván az is egy hatalmas tragédia volt, de most az ószövetséget vizsgáljuk.
Az első 922-ben Krisztus előtt történt, amikor Roboám és Jeroboám királysága alatt kettészakadt Salamon után a királyság. Lett egy északi rész, fölül lett tíz törzs és maradt Júda, ott pedig Júda és a Benjamin törzse. Efraimot nevezik Izraelnek is, az az északi rész és így kettészakadt az ország.
Ez olyan 922 környékén Krisztus előtt, akkorra teszik.
Aztán azt követően lett még egy hatalmas tragédia Izrael népének életében, és ezt majd mindjárt meg fogjuk nézni az Ézsaiásban.
Krisztus előtt 711-ben, tehát kb. 200 évvel később történt ez a nagy nemzeti tragédia, amikor gyakorlatilag a tíz törzs megsemmisült, az asszírok elhurcolták a Tigrisen túlra és helyükbe, ezt már többször is talán említettem, pogány népeket telepítettek be és így lett Samária.
Ez ilyen félpogány sőt, maradtak ott azért zsidók, nem mindenkit vittek el, meghagyták a földműveseket, egy-két embert meghagytak.
A teljes megsemmisítés az, amikor elhurcolják onnan az embereket.
Először a főemberekkel kezdik, aztán a köznéppel, ha a hierarchiát nézzü, és talán hagytak ott valamennyi embert, de ez egy óriási tragédia volt.
A samáriaiakat ezért nem szerették, mert az egy pogány nép volt, de mivel akkortájt hittek az idegen istenekben, hogy minden helynek megvan a saját istene és nem jól mentek a dolgaik a pogány népeknek a volt Izrael területén, ezért úgy döntöttek, kérték az asszír királyt, hogy küldjenek nekik izraeli papokat, akik megtanítják az izraeliek vallására őket és ez így is történt.
.png)
.png)
