Az újév első napja mindig egyszerre hordoz magában reményt és kérdéseket. Mögöttünk van egy év örömeivel és terheivel, előttünk pedig egy ismeretlen, új időszak. Ki tudja, mit hoz a következő 365 nap? Lesz-e újabb öröm? Lesz-e miért reménykedni és lesz-e ok a szomorúságra? Ilyenkor az ember a sok tervezgetés mellett talán aggódik is egy kicsit, ám Isten igéje már az év elején emlékeztet:
Ő nem a múltban ragadt, hanem ma is cselekvő, végtelenül szerető Isten. Cselekszik valami újat. Élőt.
Reményt adót.
Január elseje nem csak az új év kezdete, de a béke világnapja is.
Január elseje nem csak az új év kezdete, de a béke világnapja is.
Egy olyan állapot ez, amit ritkán tapasztalunk, akkor is csak rövid ideig.
A béke azonban nem csupán politikai fogalom vagy távoli vágy, hanem Isten ajándéka, amely a szívben kezdődik. Ott, ahol engedjük, hogy Ő vezessen a „pusztán” át, és rábízzuk magunkat arra, aki utat készít ott is, ahol mi még csak szárazságot látunk.
Az új év küszöbén ez lehet a legszebb jókívánságunk egymásnak: hogy észrevegyük, amit Isten már elkezdett. Békessége formálja gondolatainkat, döntéseinket, kapcsolatainkat. És hogy merjünk hinni abban, hogy a legszárazabb időszakokban is képes folyókat fakasztani.
Áldott, békességgel teljes új évet kívánok – olyat, amelyben felismerjük és követjük Isten újat teremtő munkáját!
Az új év küszöbén ez lehet a legszebb jókívánságunk egymásnak: hogy észrevegyük, amit Isten már elkezdett. Békessége formálja gondolatainkat, döntéseinket, kapcsolatainkat. És hogy merjünk hinni abban, hogy a legszárazabb időszakokban is képes folyókat fakasztani.
Áldott, békességgel teljes új évet kívánok – olyat, amelyben felismerjük és követjük Isten újat teremtő munkáját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése