Mindennap az Ige fényében-KRISZTUS A MI TESTVÉRÜNK

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 2,5-13 

5 Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk.
6 Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: "Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá?
7 Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg,  
8 mindent lába alá vetettél." Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll,
9 azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.  
10 Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.  
11 Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni,  
12 amikor így szól: "Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged."  
13 És ismét: "Én őbenne reménykedem" majd újra: "Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem."

"Nem szégyelli őket testvérének nevezni." (Zsid 2,11)  

Lehet, hogy egy tisztességes embernek van egy hitvány testvére. Ez a tény nagyon kényelmetlen lehet a tisztességes testvérnek. Soha ne kérdezd tőle: "Hogy van az a testvéred, aki valamikor börtönben volt?" Jóravaló barátunk szégyelli a testvérét és inkább nem beszél róla.
A Zsid 2,11-ben van egy meglepő vigasztalás, amely azt mondja nekünk, hogy az Isten Fia nem szégyell bennünket testvéreinek nevezni.
Isten örök Fia látta a zendülést, mely bolygónkon játszódik le. Látott téged és engem, földig görnyedve és sebesülten. Bűneink börtönében voltunk, semmi tisztelni való nem volt rajtunk. Akkor így szólt Atyjához: "Atyám, azok a te teremtményeid elvesztek és most haldokolnak. El akarok menni, és osztozni akarok sorsukban. Élni akarom az ő életüket, és az ő halálukkal akarok meghalni. Testvérükké akarok válni, azért hogy ők meg a te gyermekeiddé legyenek."
Így lett ő a mi idegenvezetőnk. Előttünk járt, nyomorúságunk dzsungelének kellős közepén, át bűnön és halálon és poklon, és utat nyitott, mely az Atyához vezet. Ujjongva állt meg ismét az Atya előtt, és így szólt: "Íme itt vagyok, én és a gyermekek." (13.v.).
Ő nem szégyell minket. Ha belemélyedünk ebbe az igazságba, s aztán eszünkbe jutnak azok az alkalmak, amikor mi szégyelltük, hogy közösségben vagyunk Jézussal, csak sóhajtozunk bűnünk terhe alatt.
Ha megfontoljuk azt a tényt, hogy Jézus nem szégyellt minket fitestvéreinek és nőtestvéreinek hívni, hogyan részesíthetjük előnyben ismét a gazdagok és a népszerű emberek társaságát? Nem! Minthogy Jézus nem restellte, hogy magához öleljen minket, mi a legnagyobb tisztességnek fogjuk tartani, hogy azonosuljunk legkisebb testvéreivel.
Ha egyszer tudjuk, mennyire érdemtelenek vagyunk szeretetére, soha nem fogjuk szégyellni egymást.