Mindig zavarba ejt, amikor azt a tanácsot kapom, hogy járjak el bölcsen egy kérdésben.
Azon szoktam tűnődni, hogy mit is jelent bölcsen cselekedni a gyakorlatban.
Vajon felteszem a megfelelő időben az igazán fontos kérdéseket?
(Sokszor utólag azzal szembesülök, hogy nem!)
Képes vagyok átlátni mi az, ami igazán fontos? Tudok jól választani a lehetséges alternatívák között? Többnyire kevésnek érzem magam, hogy megfeleljek a bölcsesség kívánalmának.
Ami segítséget szokott jelenteni ezekben a helyzetekben, ha arra gondolok, hogy bár nekem nincs elég bölcsességem, de Isten megígérte, hogy Ő ad bölcsességet, Ő tesz bölccsé,
Ami segítséget szokott jelenteni ezekben a helyzetekben, ha arra gondolok, hogy bár nekem nincs elég bölcsességem, de Isten megígérte, hogy Ő ad bölcsességet, Ő tesz bölccsé,
Ő tanít meg az útra, amelyen járnom kell. Milyen bátorító ígérete ez Istennek!
Ráadásul azt is megígéri, hogy végigkísér az úton, szemmel tart, velem lesz!
Ez a reménységem, amikor azzal az elvárással találkozom, hogy bölcsnek kell lennem.
Legyen áldott a napod!
Legyen áldott a napod!
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése