George R. Knight professzor egy egész áhítatos könyvet írt az év 365 napjára arra emlékezve, hogy a jó Isten milyen úton járatta az Ő népét.
A könyv címe: „Hogy el ne feledjük!”. Az első áhítat pont ezzel az igeszakasszal foglalkozik.
Az oldal végefele van egy nagyon szép idézet:
„Nem félhetünk a jövőtől, kivéve, ha elfelejtjük azt az utat, melyen az Úr vezetett bennünket és a történetünkben rejlő tanításokat.” /George R. Night: Hogy el ne feledjük! (2. old) (Advent Kiadó)/
A 12 kőnek, amit kihoztak a ketté nyílt Jordán medréből, nagyon komoly üzenettel bírt.
Igaz a rendelet így szól: „Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól…” (Józs. 4:21).
De tényleg erre a 12 kőre csak a gyermekeinknek van szüksége?
Poklos Simon meghívja Jézust és az őt követőket vacsorára. Jön Mária Magdaléna és megmossa Jézus lábát. Az ítélkező tanítványoknak Jézus ad egy leckét, amit így zár le: Luk. 7:47 „…neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett.
Poklos Simon meghívja Jézust és az őt követőket vacsorára. Jön Mária Magdaléna és megmossa Jézus lábát. Az ítélkező tanítványoknak Jézus ad egy leckét, amit így zár le: Luk. 7:47 „…neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett.
Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.”
Nehéz megállapítani, hogy mi jár nagyobb gyötrelemmel: a poklosság vagy a paráznaság.
Nehéz megállapítani, hogy mi jár nagyobb gyötrelemmel: a poklosság vagy a paráznaság.
Egy biztos: Mária pontosan emlékezett arra, hogy honnan jött és miből szabadította meg Jézus, Simon meg már nem. Nem tudom, hogy volt-e, vagy később született-e gyermeke akár Poklos Simonnak, vagy Mária Magdalénának. De az biztos, hogy az emlékkövekre nekik is nagy-nagy szükségük volt.
Hogy megtudják „milyen erős az Úr keze”.
De ugyanígy nem csak a „fiaknak”, hanem minden embernek szüksége van ezekre a tapasztalatokra, hogy egyszer majd a mi tapasztalatunk az ő tapasztalataik is lehessenek.
Nagy dolog, ha tudományos tényekkel igazolni tudod Isten létezését.
De ugyanígy nem csak a „fiaknak”, hanem minden embernek szüksége van ezekre a tapasztalatokra, hogy egyszer majd a mi tapasztalatunk az ő tapasztalataik is lehessenek.
Nagy dolog, ha tudományos tényekkel igazolni tudod Isten létezését.
De az a baj, hogy ateista tudósok legalább olyan ütős érvekkel tudják igazolni azt, hogy nincs Isten.
De a saját, megélt tapasztalataiddal nem lehet vitatkozni. Ezért volt fontos Józsué 12 emlékköve.
Ez „a tapasztalatok éneke…”. (Jel. 15:3)
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése