Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.,,
Ézsaiás próféta könyve 63. fejezet 16. vers
Van úgy, hogy magányosnak érezzük magunkat. Mintha senki sem értene meg igazán – még azok sem, akiktől ezt leginkább várnánk: a család, a közösség, a barátok.
Ézsaiás próféta könyve 63. fejezet 16. vers
Van úgy, hogy magányosnak érezzük magunkat. Mintha senki sem értene meg igazán – még azok sem, akiktől ezt leginkább várnánk: a család, a közösség, a barátok.
Ézsaiás könyve egy fájdalmas, mégis reményteli pillanatot örökít meg.
Isten népe átéli az elhagyatottságot: még Ábrahám, a hit atyja sem ismerne rájuk, Izráel sem foglalkozik velük.
Mégis van valaki, aki nem fordul el tőlük. Valaki, aki nemcsak a múltjukban volt jelen, hanem ma is megszólítható: „Uram, te vagy a mi Atyánk!”
Képzelj el egy árva gyermeket egy nagy városban. Ide-oda sodródik, senki nem figyel rá igazán.
Képzelj el egy árva gyermeket egy nagy városban. Ide-oda sodródik, senki nem figyel rá igazán.
Egyik nevelőotthonból a másikba kerül.
Az emberek papírokon vezetik a sorsát, de senki sem hívja őt néven, senki sem néz a szemébe.
Aztán egy napon jön valaki – nem rokon, nem kötelességből jön, hanem szeretetből.
Letérdel elé, a szemébe néz, és azt mondja: „Hazaviszlek. Innentől én leszek az apukád.”
Nemcsak gondoskodni akar róla, hanem kapcsolatot építeni – örökre.
Isten nem csak történelmi szereplő, nem „ősatyák emléke” számunkra, hanem élő Atya.
Isten nem csak történelmi szereplő, nem „ősatyák emléke” számunkra, hanem élő Atya.
Akkor is, amikor mások nem látnak bennünket. Akkor is, amikor senki nem áll mellénk.
Ő nem a múlt embereit keresi, hanem a ma gyermekeihez hajol le – hozzád is.
És nem csak irányítani akar, hanem nevén szólítani, szeretni, magához ölelni.
Ne félj hát így szólítani ma is: „Atyám!”
Ne félj hát így szólítani ma is: „Atyám!”

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése