Ha azt mondom: "Jelenések könyve", mi jut eszedbe? Tűz, füst, szörnyek, végítélet?
Mintha egy posztapokaliptikus horrorfilm trailerét néznénk. Sok keresztény áll így hozzá:
ha nem vagy kellően betojva, biztos nem érted! Mintha a Biblia és a depresszió ikertestvérek lennének.
A vallás pedig felvonó a paranoia nevű hegyre. A szentség meg a minden színt kimaró hypo volna.
De figyeld meg, mit mond a szöveg: boldog, aki olvassa, és boldog, aki hallgatja és eszerint él!
Hogy milyen? Hát boldog. Még a Bibliában is benne van, hogy ha nem az öröm irányába vonz a vallásod, valamit nagyon félreértesz.
Amikor János megírta ezt a könyvet, a keresztények kemény időkben éltek.
Amikor János megírta ezt a könyvet, a keresztények kemény időkben éltek.
Birodalmi üldöztetés, árulás, állandó halálhörgés, siralom.
Ebben a kontextusban mondja, hogy boldogságot hoz, ha meghallod az Isten üzenetét és engeded,
hogy hasson rád.
Nem a rettegés, nem a szorongás, hanem a boldogság melegágya az Isten üzenete!
A szentség tehát nem azt jelenti, hogy minden fekete-fehér, komor, szigorú, hideg, rideg,
élettelen, merev és szorongással teli.
A szent dolgok élnek, pezsegnek, örömmel, boldogsággal töltenek el.
Ha az életben nehézséget is élsz meg, azt folyamatosan oldja, átkeretezi és nem pedig előidézi.
A mosoly irányába hat, még akkor is, ha a jelened zokogás.
Szóval itt a nagy kérdés: a hited felszabadít vagy inkább megkötöz?
Szóval itt a nagy kérdés: a hited felszabadít vagy inkább megkötöz?
Ha az Istennel való kapcsolatodat vallatószobaként, vádlottak padjaként éled meg,
akkor talán nem Istent, hanem a saját félelmeidet imádod.
Ha nincs benne vonzás az öröm felé, akkor köze sincs a szentséghez, csak egy mindenkit megbetegítő, pusztító szabályrendszer.
Ha a vallásod csak sötétséget láttat veled, akkor lehet, hogy le kéne venned a szemüveged,
mert az rontotta el a látásod. Inkább engedj utat a valódinak, az isteni boldogságnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése