Azt mondják, hogy bármire lehet inni. Lehet a bánatra, a haragra, sőt az örömre is.
Ez a hétvége a háláról szól. Kétezer éve egy ember a sírban pihent. A barátai nem értették.
Bármennyire is kétségbe ejtő lehetett akkor ez a csendes, sötét szombat, ma már tudjuk, hogy a legnagyobb világosságot előzte meg. Akkor ez a gyász pillanata volt, de ma a hála ünnepe.
Pál azt mondja, hogy Isten sokkal többet ad, mint ahogy azt mi csak képzelnénk.
Mit érzel emiatt? Dühöt? Örömöt? Izgatottságot? Semmit? Én hálát érzek. Mérhetetlen hálát, mert a Megváltó értem feküdt holtan azon a szombaton. Nem csak miattam, hanem értem.
Dicsőítsd ma Istent! Emlékezz, hogy azért feküdt holtan a kősírban, hogy neked ne kelljen!
(Ömböli Dávid)



















