💥Van Erőm💥 Gyermekek megáldása 2.

Senki sem jut be Isten országába, ha nem fogadja úgy Isten megváltását, mint egy gyermek! 

Hogyan kell ezt megértenünk és alkalmaznunk?
Először is, a „kisgyermekként” való érkezés nem az ártatlanságra utal.
Amire Jézus itt gondol, amelyet minden gyermek, aki valaha is élt megtapasztalt: a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság; mert egy gyermekért mindent meg kell tenni, hogy életben maradjon.
Mintha ezt mondanánk: „Semmit sem hozok a kezembe, egyszerűen a Te keresztedbe kapaszkodom; meztelenül, ruhátlanul jövök hozzád: tehetetlenül, hozzád fordulok kegyelemért.”
Te is így jöttél Krisztushoz? Az ő mindenre elegendő kegyelme és a te „semmid”?
Az a felismerés, hogy az ember olyan tehetetlen, mint egy gyermek, természetesen alázatra nevel.
S most nézzük meg, mi történik a várakozó gyermekekkel: „Ő pedig karjaiba vette a gyermekeket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket” (Mk 10,16). 

A gyerekek mindig jól érezték magukat Jézus mellett. Érezték, hogy szereti őket. 

Többet tett, mint amennyit kértek.
„Vágysz-e arra, hogy Krisztus karjaiban tartson, hogy halld, amint áldást mond feletted? 

Vágysz-e arra, hogy ez az áldás megújítsa életedet, és új erővel ajándékozzon meg téged?”
Az örökkévalóság megmutatja, hogy ez minden, amit valaha is akartunk, s bármennyi évesek is legyünk jelenleg, alázattal mondhatjuk el: „Én, egy szerető Atya gyermeke vagyok.”