Amikor Pál apostolt fogolyként vitték Rómába a viharos tengeren, egy idő után minden „értékes” rakományt a tengerbe dobálnak, hogy könnyítsenek a hajón, s utána az összes felszerelést is, kivéve a horgonyokat! Azokat a tengerfenékre leeresztve vonszolják, s ez menti meg őket.
Akkor már csak a horgony számít.Így van ez a hajózásban, de így van a mi emberi életünkben is:
Mindig a vihar kérdezi meg: Van-e horgonyod? Van-e élő reménységed?
A horgony nem feltűnő, szinte láthatatlan – főleg, ha a víz alá engedik.
A Szentíró néhány fejezettel később így ír ebben a levélben a hitről, reménységről: „nem látható dolgok létéről való meggyőződés”.
Lehet hálásan örülni Isten beteljesedett ígéreteinek az életünkben, munkában elért eredményeknek, szép családnak – mindez erősítheti is hitünket!
De a mi reménységünk horgonya ezeknél is nagyobba kapaszkodik, magába Istenbe!
Lehet hálásan örülni Isten beteljesedett ígéreteinek az életünkben, munkában elért eredményeknek, szép családnak – mindez erősítheti is hitünket!
De a mi reménységünk horgonya ezeknél is nagyobba kapaszkodik, magába Istenbe!
Az Ő hűségébe, szeretetébe, a végső nagy ígéretbe: Jézus Krisztusba.
Aki megszabadít az élet mélységes tengerén a teljes halálból, a gonosz hatalmából, a különböző félelmeink sokaságától.
Aki velünk van, mert önmagánál is jobban szeret minket.
Ne feledd: Neked egy erős, hatalmas Istened van. Ha Jézusra építed az életed, megerősödve fogsz távozni minden viharból.
Ne feledd: Neked egy erős, hatalmas Istened van. Ha Jézusra építed az életed, megerősödve fogsz távozni minden viharból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése