2024. október 30., szerda

Mert van még szeretet🌹

,,💞A gyűlölet viszályt teremt, de minden hűtlenséget eltakar a szeretet.,,
Példabeszédek könyve 10:12

Megtelt a világ gyűlölettel. Ott van az utcákon, a tereken, a törvényhozás helyén, a megemlékezéseken. A munkahelyen, az iskolában, az otthonokban, a gyülekezetekben. 
Áthatja a mindennapokat az ellenség-keresés, a széttöredezettség, a megnemértés.

De ott van a szeretet is. Lehet, hogy sokszor nehéz észrevenni, mert annyi rossz példát látunk, de hidd el, léteznek szeretetből fakadó tettek! Létezik olyan, hogy fontos vagy valakinek, létezik megértés, elfogadás, együttérzés. Akkor is, ha keresni kell. De megéri keresni.

Létezik baráti ölelés, amikor nem mondja senki, „ne sírj!” 
Létezik olyan, hogy valaki elfogadja az érzéseidet, és nem bíztat arra, hogy nyomd el őket, mert „egy keresztény nem érezhet így”.

Padlót fogtam, kiégtem, pánikrohamaim voltak, nem tudtam már kontrollálni a szorongásomat, nem láttam semmilyen fényt. De ők ott voltak mellettem. Meghallgattak. Mindent. Nem ítéltek el. Elfogadtak. Felemeltek. Reményt adtak.

Nemcsak borzalmas dolgok történnek ebben a világban. Tapasztalhatsz szeretetet, bajtársiasságot, segítőkészséget! Átélheted Isten szeretetét a másik emberen keresztül. 
Visszavonom az áhítatom első szavát. Nem telt meg a világ gyűlölettel, mert ha megtelt volna, nem lenne hely benne semmi jónak.

De Isten Lelke itt van köztünk. Dolgozik bennünk, és indít arra, hogy tegyük a jót. 
Ne csupán ne ártsunk, hanem adjunk reményt! Jézus azt tanította az őt hallgatóknak, hogy 
„Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük”. (Máté evangéliuma 7:12)

Ezért vagyunk itt, hogy szeressünk, hogy kezet nyújtsunk a másik felé, mert csak így van értelme az életnek.

Engedd meg, Kedves Olvasó, hogy a záró soraim után kicsit személyesebb hangot pendítsek meg! 
A napokban volt 15 éve, hogy megírtam itt, a Reggeli dicséret blogon az első vasárnapi áhítatomat. Kihívás, ugyanakkor öröm is volt hétről hétre leülni a gép elé, és alkotni valamit, amitől, hitem szerint, jobb lehetett valakinek a napja. Micsoda utazás volt! És még nincs vége!

Jövő héttől már nemcsak enyém lesz a vasárnap, immár megoszthatom ezt az örömteli terhet egy kollégámmal és egyben barátommal, Henter Zsomborral. 
Fogadd nyitott szívvel, Kedves Olvasó, az Ő írásait is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése