Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” Zsoltárok könyve 139:23-24
Nyolcadikos voltam, amikor a zeneiskolánk fúvószenekarával meglátogattunk egy németországi testvér-zeneiskolát Winnendenben. Néhány este koncertet adtunk, emellett pedig a városban és a környező településeken található nevezetességeket nézhettük meg.
Ezek között volt a rothenburgi Középkori Bűnügyi Múzeum (Kriminalmuseum), ahol több emeleten keresztül “csodálhattuk” a megszégyenítésre, kínzásra vagy kivégzésre használt eszközöket.
A látvány egy idő után már szinte minden testrészemben fájdalmat okozott, így amikor a karnagyunk felajánlotta, hogy kapunk egy kis szabadidőt, amit akár itt a múzeumban, akár a városban is eltölthetünk, kellőképpen sápadt arccal egyből a kijárat felé vettem az irányt.
Nagyon megterhelő volt látni, mire képes az emberi gonoszság az “igazságszolgáltatás” címszó alatt.
Milyen igazság az, amit kínzással csikarnak ki valakiből?
Milyen igazság az, amit kínzással csikarnak ki valakiből?
Ahogy készültem erre a mai áhítatra, kicsit utánaolvastam a boszorkánypereknek.
Az Arcanumon elég részletes szócikk olvasható, ebből származik az alábbi, nem túl bíztató részlet is:
“A római jogra épülő feudalizmus kori európai jogkönyvek abból indultak ki, hogy ahol nincs vádló, ott nincs vád (a boszorkánypereket ezért magánpanaszra vagy egyházi kezdeményezésre indították); hogy a bíróságnak a vádlottat eleve bűnösnek kell tekintenie, s a vádlott kötelessége, hogy ártatlanságát bizonyítsa; hogy a vádlott beismerő vallomása elegendő bűnösségének bizonyítására; hogy a beismerő vallomás kicsikarásának eszköze az akár többször is ismételhető tortúra”. (https://www.arcanum.com/.../b-71FB5/boszorkanyperek-72199/ )
Bocsánat a megrázó illusztrációért, de valami igazán erős példát akartam arra hozni, hogy mi az, amit Isten NEM tesz. Hogy miről NEM szól ez az ige. Eleget féltek már az emberek a Teremtőtől, engedjük, hogy ma ne csak szeretete, hanem igazsága is közel jöjjön hozzánk úgy, hogy az nem vált ki rettegést belőlünk!
Mert Isten nem boszorkánypereket vezet.
“A római jogra épülő feudalizmus kori európai jogkönyvek abból indultak ki, hogy ahol nincs vádló, ott nincs vád (a boszorkánypereket ezért magánpanaszra vagy egyházi kezdeményezésre indították); hogy a bíróságnak a vádlottat eleve bűnösnek kell tekintenie, s a vádlott kötelessége, hogy ártatlanságát bizonyítsa; hogy a vádlott beismerő vallomása elegendő bűnösségének bizonyítására; hogy a beismerő vallomás kicsikarásának eszköze az akár többször is ismételhető tortúra”. (https://www.arcanum.com/.../b-71FB5/boszorkanyperek-72199/ )
Bocsánat a megrázó illusztrációért, de valami igazán erős példát akartam arra hozni, hogy mi az, amit Isten NEM tesz. Hogy miről NEM szól ez az ige. Eleget féltek már az emberek a Teremtőtől, engedjük, hogy ma ne csak szeretete, hanem igazsága is közel jöjjön hozzánk úgy, hogy az nem vált ki rettegést belőlünk!
Mert Isten nem boszorkánypereket vezet.
Ez a vizsgálat, amiről beszél a zsoltáríró, nem egy olyan per, amiből csak vesztesen kerülhet ki az ember.
Ez a vizsgálat olyan, mint amikor elviszed az autót bizonyos megtett kilométerenként a legjobb szervizbe, hogy nézze át az a szerelő, akinél jobban senki nem ért ahhoz a márkához.
Ez a vizsgálat olyan, mint amikor az edző, aki emberséges, egyenlő félként kezeli a tanítványát, figyeli őt, a gondolatai pedig azon járnak, vajon min kellene változtatni, javítani, miben tudna segíteni neki, hogy még jobban menjen.
Mert Isten nem a vesztünket akarja, hanem azt, hogy örökké élhessünk Vele az Ő országában.
Mert Isten nem a vesztünket akarja, hanem azt, hogy örökké élhessünk Vele az Ő országában.
Ezért küldte el Jézust értünk, és aki kész volt ekkora áldozatra a teremtményeiért, az a továbbiakban sem áll hozzánk másként.
Ő nem zsarnok, hanem szerető Apa, akinél jobban senki sem ismeri gyermekeit, és aki már megszerezte számukra a létező legnagyobb ajándékot.
Tőlünk pedig csak azt kéri, legyünk kapcsolatban vele. Engedjük be az életünkbe, és éljünk együtt vele!
Engedjük, hogy vizsgáljon minket szeretettel, hogy kihozza belőlünk a legjobbat!
Engedjük, hogy vizsgáljon minket szeretettel, hogy kihozza belőlünk a legjobbat!
Nem azért, hogy elnyerjük az öröklétet, mert azt már Krisztus megszerezte nekünk.
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése