Ugyanis a bizalom szüli a megnyugvást, a megnyugvás pedig a bizalmat.
Bizonyára nem teszed a karácsonyi fenyőfádat törött fenyőtalpba, és gondolom nem bíznád egy vacsora elkészítését arra a barátodra, aki minden eseményről elkésik.
Akár felismerjük, akár nem, minden ember folyton mérlegeli az őt körülvevő emberek és dolgok megbízhatóságát. Ugyanezt tesszük az Istennel való kapcsolatunkban is — tudat alatt azt mérlegeljük, mennyi bizalmat szavazunk neki egy-egy helyzetben.
Legyen szó anyagi javainkról, megromlott kapcsolatainkról, titkolt sebeinkről vagy nagy álmainkról, felmérjük Isten múltbéli hűségét, hogy annak fényében eldöntsük, rábízhatjuk-e jelenünket.
Véleményem szerint, az ünnepi készülődés forgatagában derül ki igazán, valóban bízunk-e Istenben.
Minden egyes pillanat egy-egy újabb lehetőséget nyújt arra, hogy bízzunk Isten hűségében, s ez azzal kezdődik, hogy megtanulunk lecsendesedni és megnyugodni.
Mi lenne, ha ahelyett, hogy fejest ugrunk tennivalóinkba, minden egyes reggelünket az elcsendesedés gyakorlásával kezdenénk? A zsoltároshoz hasonlóan, biztassuk lelkünket arra, hogy egyedül Istenben találjon megnyugvást: emlékezve Isten munkájára és jóságára, kifejezve nagy szükségünket Jézus iránt, kinyilvánítva Isten megbízhatóságába vetett bizalmunkat.
Ugyanis Ő, aki az egész világot szavával hozta létre, s mégis esetlen kis csecsemőként lejött a földre, azon a szent, csodás, csendes éjjelen, nyugalmat és békességet tud szólni életünkbe ma.
Bizonyára nem teszed a karácsonyi fenyőfádat törött fenyőtalpba, és gondolom nem bíznád egy vacsora elkészítését arra a barátodra, aki minden eseményről elkésik.
Akár felismerjük, akár nem, minden ember folyton mérlegeli az őt körülvevő emberek és dolgok megbízhatóságát. Ugyanezt tesszük az Istennel való kapcsolatunkban is — tudat alatt azt mérlegeljük, mennyi bizalmat szavazunk neki egy-egy helyzetben.
Legyen szó anyagi javainkról, megromlott kapcsolatainkról, titkolt sebeinkről vagy nagy álmainkról, felmérjük Isten múltbéli hűségét, hogy annak fényében eldöntsük, rábízhatjuk-e jelenünket.
Véleményem szerint, az ünnepi készülődés forgatagában derül ki igazán, valóban bízunk-e Istenben.
Minden egyes pillanat egy-egy újabb lehetőséget nyújt arra, hogy bízzunk Isten hűségében, s ez azzal kezdődik, hogy megtanulunk lecsendesedni és megnyugodni.
Mi lenne, ha ahelyett, hogy fejest ugrunk tennivalóinkba, minden egyes reggelünket az elcsendesedés gyakorlásával kezdenénk? A zsoltároshoz hasonlóan, biztassuk lelkünket arra, hogy egyedül Istenben találjon megnyugvást: emlékezve Isten munkájára és jóságára, kifejezve nagy szükségünket Jézus iránt, kinyilvánítva Isten megbízhatóságába vetett bizalmunkat.
Ugyanis Ő, aki az egész világot szavával hozta létre, s mégis esetlen kis csecsemőként lejött a földre, azon a szent, csodás, csendes éjjelen, nyugalmat és békességet tud szólni életünkbe ma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése