Elámulunk egy-egy számunkra elképzelhetetlen hír hallatán: amikor egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő ember egészségesen távozik a korházból; amikor egy daganattal küzdő ember élete megújul; amikor egy szemműtét által visszaadják egy ember látását.
Hasonlóan elámulunk mi is Isten kegyelmének megtapasztalásakor, mint a hegyen levő emberek.
Ők a Messiást várták, s ismerve a próféciákat, amikor majd „kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Szökkellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve.” (Ézs 35,5–6), biztosak voltak abban, hogy Jézus közelségében jó helyen vannak.
Látva a szemük előtt a csodákat, az emberek válaszul dicsőítették Izrael Istenét.
Csodálkozásunk közepette ne feledjünk el hálát adni, dicsőítve, magasztalva Istent.
Milyen dicsőséges nap az, amikor megértjük, hogy Jézus, a Megváltó ránk néz a szükségben, és könyörül rajtunk.
Milyen felszabadító nap az, amikor végre megtanuljuk, hogy az áldások, amelyeket az Úr ad nekünk, nem azon alapulnak, amit mi teszünk, hanem csak azért vannak, mert Ő látja a gondjainkat, és könyörül rajtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése