Kedves Testvéreim!💗
Ma reggel, ahogy fellépek az oldalra, a csendes novemberi reggel különösen közel hozza a gondolatot: ma emlékezünk azokra, akik már nincsenek köztünk.
A halottak napján sokan újraélik a veszteségeket, felidézik az emlékeket.
Talán ilyenkor a gyász és a fájdalom felerősödik bennünk, mégis, ezzel a nap különös szentséget is hordoz: a szeretetünket, a hálánkat az eltávozottak iránt.
A Biblia mindig újra és újra eszembe juttatja, hogy a gyász nem végleges állapot, és a veszteségben mindig jelen van az Istentől kapott vigasz.
A fenti ige, Jézus szavai szerint a fájdalmunk nem marad meghallgatatlan.
Isten látja a könnyeket, meghallja a sóhajokat, és a fájdalmunkkal együtt ott van az Ő jelenléte.
Ha elcsendesedünk és engedjük, hogy szívünket megérintse az Ő vigasztalása, a legmélyebb fájdalomból is reménységet ad.
✝️🕯️✝️
A halál nem az élet vége, hanem egy új kezdet.
Ebben az áthidalhatatlannak tűnő távolságban ott van a hit, amely szerint azok, akiket elvesztettünk, nem tűntek el véglegesen.
Az Ő országában várnak ránk, és egyszer majd újra találkozunk.
Ebben a reményben rejlik az igazi megnyugvás.
Talán ma gyertyát gyújtunk értük, elmondunk egy imát, megállunk a sírnál, és elmerülünk az emlékekben. Ahogy azonban emlékezünk, ne csak a fájdalomra, hanem a hála érzésére is gondoljunk. Köszönjük meg azokat a pillanatokat, amelyeket velük tölthettünk, az örömöket, a közös utakat, a tanításokat, amelyeket tőlük kaptunk.
Ma reggel arra hívlak, hogy merülj el a csendben, és tarts egy pillanatnyi találkozást a szívedben azokkal, akiket szerettél.
Emlékezz rájuk hálával, és vedd észre, hogy Isten szeretete körülvesz, megvigasztal, és újraéleszti bennünk a reményt.
„Mert én veletek vagyok mindenkor a világ végezetéig.”
(Máté 28:20)
Ezen az emlékezés napján szóljon ez az ígéret mindannyiunknak.
Áldott, szeretettel teljes, csendes napot kívánok!
Forrás: Jézus magvetői -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése