Elkezdtem leírni azokat a bűnöket, amiket az utóbbi időben elkövettem.
Egy adott ponton ezt mondtam: Jézus, csak annyit tudok mondani, köszönöm!
Köszönöm, hogy helyettem cipelted a keresztet, amit én nem bírtam volna el.
Köszönöm, hogy nem adtad fel, hanem a maradék erőddel arra törekedtél, hogy minden egyes ember bűnét elhordozd.
Köszönöm, hogy a földre hullott vércseppek az új életet hozták el.
A keresztnél nem vége lett valaminek, mert onnan indult el a megváltás.
A Dicsőség Fejedelme, aki nemrég vonult be Jeruzsálembe, most töviskoronát visel.
A Dicsőség Fejedelme, aki nemrég vonult be Jeruzsálembe, most töviskoronát visel.
Az ujjongó tömeg, aki dalokat zengett az érkező Királynak, most gúnyolódóvá vált.
A hűséges sokaság, akik Jézust hallgatták, sőt a tanítványai is mind, elhagyták őt.
Egy valaki azonban nem. Isten nem hagyta magára egy percre sem.
Egy valaki azonban nem. Isten nem hagyta magára egy percre sem.
Bár látta Fia szenvedését, de tudta, hogy nekünk szükségünk van arra, hogy a listánkra Jézus vérével írja fel: Fizetve!
Ma ismét kaptunk egy csodás esélyt arra, hogy leboruljunk a kereszt alatt, majd felnézzünk Jézusra.
„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.
Ma ismét kaptunk egy csodás esélyt arra, hogy leboruljunk a kereszt alatt, majd felnézzünk Jézusra.
„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.
Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.”
(Zsidók 12,1-3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése