Leterítettem volna a felső ruhámat a porba, hogy azon vonuljon végig az, aki pár nap múlva vérével fog fizetni értem?
Szaladtam volna ágakért, hogy azokat szétszórjam a királyok Királyának lábai alá, aki csak töviskoronát fog viselni?
Nagy örömmel, hangosan kiáltottam volna, hogy „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében!” (Márk 11,9)?
Szaladtam volna ágakért, hogy azokat szétszórjam a királyok Királyának lábai alá, aki csak töviskoronát fog viselni?
Nagy örömmel, hangosan kiáltottam volna, hogy „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében!” (Márk 11,9)?
Vagy maradtam volna a kényelmes házamban, és csak az ablakból figyeltem volna az eseményeket?
Megdöbbentő számomra, hogy milyen nagy öröm, boldogság volt azokban az emberekben, amikor várták Jézust. Bár, nem rendelkeztek több száz ruhadarabbal, ritka növényekkel, vörös szőnyeggel, de amilyük csak volt Jézus lábai alá vetették.
Megtenném ezt én is? Megtennénk ezt mi is, 2023-ban?
Talán az utcára nem vonulhatnánk ki, de annak semmi akadálya, hogy tágra nyissuk szívünk ajtaját, hogy bevonuljon oda Jézus, a királyok Királya, ahogy egykor Jeruzsálembe.
Tudod mit jelent a hozsánna szó?
A héber szóból származik, amelyet így lehetne fordítani: „Ments meg minket!”
Nos, erre igen nagy szükségünk van ma is. Ahogy egykor ágakat, ruhadarabokat tettek Jézus lába elé, úgy tegyük mi is lábai alá a saját és szeretteink életét.
A mai napon próbáljunk meg úgy örülni, ahogy egykor azok az emberek, akik Jézusban a Szabadítót látták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése