Példabeszédek könyve 17. fejezet 22. verse
Ma van a gyermekkönyvek nemzetközi napja és eszembe jutott mennyi örömet jelentett számomra a mesék világa szüleim, nagyszüleim szájából. Milyen sokat jelentett az olvasás.
Amikor lehunytam a szemem és hallgattam édesanyám, nagymamám szavait egyszerre én lettem Árgyélus királyfi, én győztem le a hétfejű sárkányt és megmentettem tündérszép Ilonát.
Később ott voltam Matula bácsival meg Bütyökkel a Kis-Balaton nádkunyhójában.
Együtt szereltük fel a horgászbotot, velük tanultam meg, hogyha elsütöm a nagy sörétest, hogy ne vágjon állba. De együtt rágtam a gittegylettel a gittet, harcoltam a vörösingesek ellen Bokával és Nemecsekkel. Üldöztem az indiánok ellenségeit Old Satterhanddel.
De ne gondoljátok, hogy ez azt jelentette, hogy begubóztam a könyvespolc ajándékaival a szobába és ki sem dugtam onnan az orrom. Nem. A kalandokat kivittem a játszótérre a barátaimhoz akikkel botból készített kardal egyszer csak mi lettünk a három testőr, de mogyoróbokor vastagabb ágából íjat hajlítva, nád-nyílvesszőkkel teli tegezzel a hátunkon indultunk gazdagokat rabolni a Sherwoodi erdőbe, hogy a zsákmányt Robin Hooddal osszuk szét a szegények között.
Így lett az olvasmányból örömteli kaland és játék. Talán ezért van az, hogy máig is nagyon szeretem a könyveket.
Most, felnőttként sokszor gondolok arra, milyen jó is volt ez a gyermekkori vidámság.
Most, felnőttként sokszor gondolok arra, milyen jó is volt ez a gyermekkori vidámság.
Tele volt örömmel, telve volt barátsággal, izgalommal.
Nem is fájt semmink, még akkor sem, ha csata közben elestünk, ha lehorzsolódott a térdünk.
Legfeljebb csak a lelkünk sajdult bele egy kicsit, ha nem a mi csapatunk lett az Aranycsapat a falusi bajnokságban és esetleg pont mi kaptunk ki 6:3 arányban, ahelyett, hogy győztünk volna.
Az élet játék volt és a játék maga volt az élet és a vidámság gyógyított minket minden nap.
Ennek a bibliai könyvnek az írója is tudta ezt az ősi bölcsességet, amit ma reggel olvasva és gyermekkori élményeimre visszagondolva újra ráébredek, hogy mennyire igaz.
Ennek a bibliai könyvnek az írója is tudta ezt az ősi bölcsességet, amit ma reggel olvasva és gyermekkori élményeimre visszagondolva újra ráébredek, hogy mennyire igaz.
De hát ilyen az Isten Igéje, ilyen a Szentírás. Olvasva sorait a gyakorlatban jövünk rá, mennyire igaza van. így hát: Vidámságra fel!
Ugye te sem akarsz szomorú lenni ma reggel?!
Ugye te sem akarsz szomorú lenni ma reggel?!
Szerző: Restás László - április 02, 2025
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése