Jó néhány éve már annak, amikor egy kisebb csapattal a
Bakonyban kéktúráztunk. Néhány nap alatt Bodajktól sétáltunk el Bakonybélig.
Ennek a túrának volt egy számomra nagyon emlékezetes pontja valahol a Tési-fennsíkon, ahonnan egyszerre láttuk azt a pontot, ahonnan elindultunk, valamint a végcélunkat, a Bakony legmagasabb pontját, a Kőris-hegyet. Jó volt látni az addig megtett utat, visszatekinteni hálával, örülni az élményeknek, s ugyanakkor látni azt is, hogy merre fogunk menni, mi van még előttünk.
Egy kis időre megálltunk gyönyörködni, megpihenni, aztán újra folytattuk utunkat, a fák eltakarták a kilátást s küzdöttünk a túra kihívásaival, a meredek lejtőkkel, emelkedőkkel, a tikkasztó napsütéssel…
Mindannyian úton vagyunk még. Isten megkeresett és elhívott, hogy hagyjuk el bűneinket, szakadjunk el önző életünk pusztító szokásaitól, és közeledjünk hozzá addig, míg szemtől-szembe nem találkozunk vele. Ezen az úton néha elveszünk a részletekben. Időnként nem látjuk a fától az erdőt.
Ő azonban azt szeretné, ha nem felejtenénk el, hogy honnan hova tartunk.
Nem jó, ha elfelejtjük, miből mentett ki bennünket önfeláldozó szeretetével, gondoskodásával, mert ez magabízóvá, büszkévé, önigazulttá tesz bennünket, másokkal szemben pedig szívtelenné.
S nem jó, ha nem látjuk a célt, ha szem elől tévesztjük, miért küzdünk, mert öncélúvá válhatnak így az erőfeszítéseink, vagy pedig elcsüggedünk, s feladjuk a küzdelmet, megállunk az úton, pedig lehet, hogy a következő meredek megmászása után már ott vár ránk a célbaérkezés.
Milyen jó arra gondolni, hogy Isten mindig egyszerre látja a nagy egészet és az apró részleteket is!
Milyen jó arra gondolni, hogy Isten mindig egyszerre látja a nagy egészet és az apró részleteket is!
Ő türelmesen, átgondoltan, céltudatosan munkálkodik értünk. Olyan úton vezet, aminek a végén rácsodálkozhatunk arra, hogy egész lényünket – gondolkodásunkat, érzelmi világunkat, szokásainkat – átformálta.
Ne feledd! Úton vagy, de nem céltalanul. Nem mindegy merre mész, s mekkora kerülőkkel.
Ne feledd! Úton vagy, de nem céltalanul. Nem mindegy merre mész, s mekkora kerülőkkel.
Ha vele jársz, vele célba fogsz érni. Engedd hogy időről időre megmutassa neked a célt, s vezessen napról napra!
Legyen áldott a napod!
(Hites Gábor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése