Ma reggel ismét bátran tudom mondani, hogy nem felék!
Nem tudom, hogy ez az elhatározás mennyi ideig fog tartani, de egy dolgot tudok, hogy velem van az Úr.
Függetlenül az élet nehézségétől, vagy a problémák sokaságától Isten marad.
Nem tudom, hogy ez az elhatározás mennyi ideig fog tartani, de egy dolgot tudok, hogy velem van az Úr.
Függetlenül az élet nehézségétől, vagy a problémák sokaságától Isten marad.
Olyan jó volna félelem nélkül élni az életünket, és csak menni előre, megmászva a magas hegyeket, vagy átkelni egy gödrökkel teli útszakaszon.
Menni előre, boldogan, azokkal az emberekkel, akik szeretnek, és viszont szeretni tudjuk őket.
Szabad-e félnünk? Elgondolkodtam azon, hogy Isten a tenyerén hordoz bennünket; pontosan tudja, hogy mi fog történni az életünkben a következő percben; mikor lesz leginkább szükségünk a támogatásra, elfogadásra vagy a feltétel nélküli szeretetre.
Régen azt gondoltam, hogy a félelemtől kell megszabadulnom, hogy teljes életet élhessek.
Most már tudom, hogy leginkább az Istenbe vetett bizalomra van szükségem.
Bátran tudjam mondani: „Ha félek is, benned bízom!" (Zsoltárok 56,4)
Kiskoromban egyik kedvenc játékom volt, amikor bekötötték a szemem, és egy hangra kellett figyelnem, hogy elkerüljem az akadályokat, és célba érjek. Mostanra Isten igéje által mutatja a helyes irányt.
Bízom benne? Bízol benne? Te hogyan döntesz! Kapaszkodj Isten kezébe, és az áldások is követni fognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése