,,💞Az Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.,, Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 8. vers
Voltál már úgy, hogy egy egész napos utazás után letetted a fejed, elaludtál és álmodban is ott ültél a kocsiban, a buszon és utaztál tovább? Vagy, hogy egy munkás nap után még álmodban is fested a lakást, gyomlálod a kertet, szeded a cseresznyét, magozod a meggyet, vagy beragad egy sokat dúdolt dallam...Bizony, nem kell agykutatónak lenni ahhoz, hogy belássuk, hogy a gondolkodásunkat leginkább azon dolgok határozzák meg, melyekkel a legszívesebben és a legtöbbször foglalkozunk.
Amit naponta, rutinszerűen szemlélünk, hallgatunk, kimondunk, cselekszünk, az mind befolyásolja érzelmeinket, mélyen zsigereinkbe vésődik és meghatározza jellemünket.
Éppen ezért, ahogy E.G.White megfogalmazza „Nem bölcs dolog, ha állandóan a múlt szomorú emlékeire gondolunk, ha az élet csalódásait és igazságtalanságait idézzük emlékezetünkbe, ha mindaddig beszélünk róluk és panaszkodunk, amíg csüggedés vesz rajtunk erőt.
Éppen ezért, ahogy E.G.White megfogalmazza „Nem bölcs dolog, ha állandóan a múlt szomorú emlékeire gondolunk, ha az élet csalódásait és igazságtalanságait idézzük emlékezetünkbe, ha mindaddig beszélünk róluk és panaszkodunk, amíg csüggedés vesz rajtunk erőt.
Az elcsüggedt lelket sötétség veszi körül, mely kizárja szívéből Isten világosságát, és mások életútjára is árnyékot vet.” (Jézushoz vezető út 117.o.)
Persze, jogos lehet a kérdés, hogy akkor mégis, mit tegyünk akkor, amikor negatív események történnek velünk, kinek panaszkodjunk a sérelmeinkről, a veszteségeinkről?
Érdekes, hogy Pál apostol, aki ezt levelét is egy börtönből írja, nem a kalodába zárt lábai elgémberedését, nem a rossz minőségű ellátást, nem az őrök durva bánásmódját, nem a saját testi és lelki fájdalmait ecseteli, hanem arról ír, hogy „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil.4:13)
Végezetül, álljon itt további elmélkedésre a fentebb idézett könyv, valamint Babits Mihály pár bátorító sora:
„Mindenkit érnek megpróbáltatások, fájdalmak és szomorúságok, melyeket nehéz elviselni; kísértések környékeznek, melyeknek nehéz ellenállni. Ne egymásnak panaszoljátok el gondjaitokat, hanem vigyétek imáitokban Isten elé! Legyen életszabályotok, hogy kétely vagy csüggedés egyetlen szavát sem ejtitek ki ajkatokon! Nagyban hozzájárulhattok mások életének felvidításához, amennyiben őket a remény és vigasz szavaival megerősítitek.” (Jézushoz vezető út 119.o.)
Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
(Babits Mihály; A második ének/részlet)
(Tóth Szilárd)
Persze, jogos lehet a kérdés, hogy akkor mégis, mit tegyünk akkor, amikor negatív események történnek velünk, kinek panaszkodjunk a sérelmeinkről, a veszteségeinkről?
Érdekes, hogy Pál apostol, aki ezt levelét is egy börtönből írja, nem a kalodába zárt lábai elgémberedését, nem a rossz minőségű ellátást, nem az őrök durva bánásmódját, nem a saját testi és lelki fájdalmait ecseteli, hanem arról ír, hogy „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil.4:13)
Végezetül, álljon itt további elmélkedésre a fentebb idézett könyv, valamint Babits Mihály pár bátorító sora:
„Mindenkit érnek megpróbáltatások, fájdalmak és szomorúságok, melyeket nehéz elviselni; kísértések környékeznek, melyeknek nehéz ellenállni. Ne egymásnak panaszoljátok el gondjaitokat, hanem vigyétek imáitokban Isten elé! Legyen életszabályotok, hogy kétely vagy csüggedés egyetlen szavát sem ejtitek ki ajkatokon! Nagyban hozzájárulhattok mások életének felvidításához, amennyiben őket a remény és vigasz szavaival megerősítitek.” (Jézushoz vezető út 119.o.)
Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
(Babits Mihály; A második ének/részlet)
(Tóth Szilárd)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése