„Örömöt szerzett szívemnek az Úr, felemelte arcomat az Úr.
Tudok már mit felelni ellenségeimnek, mert szabadításodnak örvendezhetek. Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. Ne beszéljetek oly sokat büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedés! Hiszen mindentudó Isten az Úr, és ő teszi mérlegre a tetteket.
A hősök íja összetörik, de akik a földre rogytak, az erő övét kötik magukra.
A jóllakottak elszegődnek a betevő falatért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt.
Az Úr megöl és megelevenít, letaszít a sírba, és újra felhoz onnét. Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal. Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, az előkelők közé ülteti, és örökségül főhelyet ad neki. Mert az Úréi a föld oszlopai, rájuk helyezte a földkerekséget. Híveinek lépteit ő vigyázza, de a bűnösök a sötétben vesznek el. Senkit sem tesz hőssé a maga ereje.
Összetörnek, akik az Úrral perbe szállnak, mennydörög ellenük az égben.
Megítéli az Úr az egész földet, de királyát megerősíti, felkentjének hatalmat ad.” (1Sámuel 2,1-10)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése