Miután Izráel népe a szabadulás örömhírével haza érkezett, igen nagy lelkesedéssel, buzgósággal nekiláttak, hogy újjáépítsék a templomot.
A fogság sanyarú sorsa hitüket erősítette meg, Istenben.
Most meg azt látjuk, hogy minden rendben van a nép életében, viszonylag megfelelőek az életkörülmények, de azt érzik, hogy Isten nem szereti őket és nem származik javuk abból, hogy őt szolgálják. A kezdeti lelkesedés, az úgynevezett kitartó hit, pár év alatt teljesen megváltozott.
Malakiás éppen ebben a helyzetben próbálja felrázni a népet.
Malakiás szavai voltak az Ószövetség utolsó szavai, és talán nem véletlen, hogy mondandóját Isten szeretetével kezdi. Ez a nyilvánvaló szeretet nem volt egyértelmű a nép életében.
Malakiás éppen ebben a helyzetben próbálja felrázni a népet.
Malakiás szavai voltak az Ószövetség utolsó szavai, és talán nem véletlen, hogy mondandóját Isten szeretetével kezdi. Ez a nyilvánvaló szeretet nem volt egyértelmű a nép életében.
Egy olyan közösségben, ahol értelmetlennek tűnik már az Isten szolgálata, Malakiásnak van annyi bátorsága, hogy kihirdesse:
Szeret titeket az Úr!
Úgy képzelem el ezt a helyzetet, mintha ma valaki a főtéren kiabálná, hogy:
Szeret téged az Úr!
Lehet, hogy jelenleg majd beleroppansz, és úgy érzed magad, ahogy Izráel a fogságban.
Lehet, hogy pont most minden tökéletesen működik az életedben, így a mindenben talán elengedted Isten kezét. Isten irántad érzett szeretete nem változott.
Talán ennek a szeretetnek a bemutatására volt leginkább szükségünk a mai reggel.
Talán ennek a szeretetnek a bemutatására volt leginkább szükségünk a mai reggel.
Isten népe iránt nem feddéssel, büntetéssel viszonyul, hanem mint szerető, megbocsátó Atya várja a vele való áldott közösségbe gyermekeit. Téged és engem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése