Spirituális célból történő, önkéntes tartózkodás az ételtől, egyes esetekben - csak rövid ideig - akár a folyadéktól is. Gyakoriság szempontjából elkülöníthetünk rendszeres és különleges böjtöt.
Az Ószövetségben ezzel a kifejezéssel a Bírák könyvében találkozunk először. Itt a böjt együtt járt sírással és Isten keresésével, hiszen súlyos tragédia érte a nemzetet, egy testvérháború során sokan meghaltak. A tisztánlátás érdekében útmutatást kértek Istentől a továbblépésre.
De már korábban ismerte Izrael népe önmaga megsanyargatását, hiszen Mózes törvénye előírta a hetedik hónapban az engesztelés napjának megünneplését, melyen mindenki megalázta magát, kifejezve Isten felé, hogy szegény állapotú, szüksége van kegyelemre. “Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.” (3Móz. 23,27.)
Több bibliai szereplő életét jellemezte a böjt gyakorlata, egyes vezetők országos böjtöt is kihirdettek.● megalázkodás (bűnök megbánása miatt), Istenhez való közeledés kísérője
● Isten beszédének jobb megértése, a testi vágyak háttérbe szorítása által
● életvezetési tanács, útmutatás kérése
● közbenjárás mások érdekében
● különleges krízishelyzetekben a változás elősegítése (pl. háborús helyzet, súlyos betegség)
● történelemformálás ima és böjt által
● ítélethozatal
Az Újszövetség Jézus példája alapján bemutatja, hogy a böjt a szolgálatra való felkészülés velejárója. (Máté 4,1-2.) Jézus tanítványai is gyakorolták az ételektől való tartózkodást, például amikor személyeket küldtek ki missziós munkára, és Isten útmutatását kérték a választásban.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése