A végtelent tapogatva🌹

,,💞Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.,,
Pál első levele a korinthusiakhoz 13:12

Egy történet szerint élt egyszer régen egy kis faluban hat vak ember. 

Nem látták soha a napvilágot, így a tárgyakról, élőlényekről, a körülöttük lévő világról is csak többi érzékszervük alapján alakították ki saját képüket. Egy napon egy elefántot hoztak eléjük, és ők pedig kíváncsiak voltak, hogyan is néz ki ez a nagy állat. Odamentek hát a hatalmas állathoz, és mindannyian megérintették.

„Nahát! Az elefánt olyan, mint egy oszlop.” – szólalt meg egyikük, aki az állat lábát tapogatta meg.
„Nem, nem, inkább olyan, mint egy kötél.” – mondta a másik, aki a farkát fogta.
„Szerintem inkább olyan, mint egy vastag faág.” – szólt a harmadik, aki az agyarát tapogatta.
„Nincs igazatok, az elefánt úgy néz ki, mint egy hatalmas legyező.” – állapította meg a negyedik, 

aki az állat fülét fogdosta.
„Dehogy! Az elefánt olyan, mint egy nagy fal.” – szólalt meg az ötödik vak ember, miközben az elefánt oldalát tapogatta.
„Szerintem viszont mindannyian tévedtek, mert az elefánt cső alakú.” – vélte a hatodik, 

aki épp az ormányát fogta.

Valahogy így vagyunk vele mi is, akik Istent szeretnénk megismerni. 

Most még “tükör által homályosan látunk” és várjuk, amikor végre megismerhetjük őt a teljes valójában. Addig csak mint a vak emberek, tapogatjuk a Végtelen lába szárát.

Szerző: Ömböli Krisztián