Követték a csillagot és megtalálták Jézust.
Milyen áldottak voltak a pásztorok, mert célhoz értek a megszületett Megváltó jászolánál.
És én?
Kereslek Uram az utcákon, de nem talállak.
Kereslek a nagy bevásárlóközpontokban, de csak csillogást látok.
Kereslek az otthonokban, hátha elbújtál a gőgösök elől, de ott sem vagy.
Kereslek a vásárokban, de a zaj miatt nem hallom szelíden hívogató szavad.
Kereslek a nagy színpadokon, arénákban, stadionokban, de egyre távolabb érezlek önmagamtól.
Azt ígérted, hogy velem maradsz a világ végezetéig?
Miért nem talállak?
S ekkor rádöbbentem arra, hogy az elmúlt időszakban egész végig mellettem volt Jézus.
Ott volt az örömteljes pillanatokban, és velem örült.
Ott volt a nyomasztó betegségek közepette, türelmesen végighallgatott, s az Ige által támogatott.
Ő maga volt az Ige.
Ott volt mellettem, amikor őt kerestem, s eszembe jutatta, hogy „ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.” (1János 4,12)
Csodálatos érzés, amikor az ember rádöbben arra, hogy a világ Megváltója ma is megtalálható.
Közel jön az emberhez örömben és bánatban, jólétkor és fájdalom idején.
Advent új értelmet nyer, amikor rádöbbenünk arra, hogy Jézus él!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése