“Mert az ember Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságnak árául sokakért.”- Márk 10:45.
Jézus Krisztus élete volt a legnemesebb élet, amelyet valaha is csak megéltek. Egyetlen földi király sem tudott ilyen ragyogó, ennyire valóságos királyi fenséget elérni, mint Ő. Nincs egyetlen hős sem a csatamezőkön, aki olyan dicső hőstetteket hajtott volna végre, mint azok a tettek, melyeket a Názáreti Ács keze vitt véghez! Mi volt hát az Ő életének vezérlő lelkülete? Ugye, hogy a szolgálat? “Nem, hogy Neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon” – ez volt az Ő összes gyönyörű évének mottója! Teljes mértékben másokért élt. Krisztus magára soha nem gondolt, sem a legkisebb tettet nem hajtotta végre saját magáért. S végül pedig tulajdon vérét ontotta – szolgálata összes cselekedetének legnagyszerűbbjeként.
Nem kellene-e megtanulnunk hát a mi Urunk példájából, hogy a legigazabb élet e világon az, ha saját magunkról megfeledkezve szeretetben járunk? Ha bárhol önzőség van, az elrontja és tönkreteszi a legértékesebb tettek szépségét is. Kell, hogy Krisztus lelkülete legyen bennünk – és akkor az életünk krisztusi lesz!
“Nektek példát hagyván, hogy az Ő nyomdokait kövessétek.” 1 Péter 2:21
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése