Olvassuk el a Máté evangéliumából a 9,16:17-t.
16. Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad.
17. Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad."
Ez volt a mai igém, ezen elmélkedtem, gondolkodtam ma, amikor az év első napjaiban próbálok visszatekinteni, mérleget készíteni. Számadás elé állítom magam: mi is történt, mi volt az életemben az elmúlt évben, ami ajándék volt Istentől, amiért hálával tartozom, ami biztosíték és bizonyíték a jövőre nézve, hogy gondja van reám, nem hagy el, velem van, és az új év kezdetén előre nézek, tervezek, mert szabad, sőt kell tervezni.
Ez az ige megdöbbentett. Az Úr Jézus mondta el az ő tanítványainak: „Senki sem vet új posztóból foltot ócska ruhára”. És arra gondoltam hányan úgy kezdik az új évet, hogy visszatekintenek az elmúlt évre, és azt mondják, hát ez itt nem sikerült egészen, de ebben az évben ügyesebb leszek, furfangosabban fogom csinálni, vezetni életemet, másként fogom kezelni a pénzemet... majd ez évben más lesz.
Na de hogyan lesz más, és mitől lesz más? Attól, hogy a múlt évből kivágod azt, amit te jónak gondoltál, és kifoltozgatod a régit? Így nem megy, barátom. Újat kell kezdeni. Ha csupán a régit akarod foltozgatni, szépítgetni, akkor ebben az évben is könnyezni fogsz, ebben az évben is millió kérdés lesz a szívedben: miért éppen velem, miért éppen nekem, miért éppen tőlem? És nincs válasz, és ne várd, hogy Isten adjon rá választ, hiszen az új évet te akarod megfoltozni, a régivel, a te okoskodó, régi módszereddel. Azzal, amit te látsz, amiről azt hitted, azt gondoltad, no, ez majd megfelel, majd ez jó lesz.
De nem megy. Isten új lehetőséget adott, újat biztosított számunkra – miért nem tudjuk elkezdeni az újat, az egészen újat? Miért nem tudunk örömmel új útra indulni? Mert okoskodók vagyunk.
De nem megy. Isten új lehetőséget adott, újat biztosított számunkra – miért nem tudjuk elkezdeni az újat, az egészen újat? Miért nem tudunk örömmel új útra indulni? Mert okoskodók vagyunk.
Pedig ha végiggondoljuk, milyen nagy igazság, amit Jézus mondott:
– Senki sem vet új posztóból foltot ócska ruhára, mert ami az kitoldaná, még elszakít a ruhából, és nagyobb szakadás lesz.
Nem sokkal könnyebb volna levetni a régit, és az újat felvenni, újat kezdeni? Mindenben. A személyes kapcsolatban, ami a családomban van, újat kezdeni a munkahelyemen, de elsősorban újat kezdeni a szívemben; nagytakarítást csinálni. Lemosni a régi szennyet, a régi indulatokat, a bűnt, oda tenni a kereszt alá, Jézusnak. Rejts el engem, ó, te örök kőszál, mosd el a te kiomlott véreddel az én bűneimet, kezd velem újat.
Olyan jó lenne új évben újat kezdeni, új életet élni. Gondold végig, mit jelent ez, amire Jézus tanítani akarja az övéit. Nagyobb kár lesz, nagyobb lesz a szakadás, ha nem válsz meg a régitől. Mi volt az, ami az elmúlt évben fájdalmat, keserűséget, bánatot, megalázást, összetöretést okozott? Egyetlen szó: az önsajnálat. De az önsajnálkozással, önsajnálattal nem lehet új évet kezdeni... az önsajnálat elveszi a szemünk világát, a látást, forgunk magunk körül, mert nem látjuk a kiutat.
Isten pedig azt kéri tőlünk: hagyd ott, lépj, kezdj újat! És ez évben, 2012-ben, ne kezd az évet úgy, hogy a régit foltozgatod...
Az Úr Jézus felkínálja az életet. Ebben a példázatban, amikor az Úr Jézus azt mondja, hogy az új bort nem lehet az ó tömlőbe tölteni, a bor az életet jelenti. Az új életet, amit elkezdünk, nem lehet visszatöltögetni a régibe. Nem lehet próbálgatni újra meg újra, ami nem ment, ami nem sikerült. Újat kell kezdeni, mert a sok próbálgatásnak a vége az lesz, hogy a tömlő összetörik, elszakad, és kárba vész, és az élet sérül meg.
Újat akar kezdeni énvelem, teveled, valami egészen mást. Hagyd ott az önsajnálatot.
Teljes bizalommal oda kell adni, ott kell hagyni életemet, vagy, ahogy másként mondják, sorsomat, helyzetemet, ott kell hagynom a kereszt alatt:
– Uram, te viselj rólam gondot. Új úton vezetsz. Nem ismerem a holnapot, nem ismerem az út titkait, a kanyarokat, a rám váró veszedelmet. Te tudod. Áldalak érte. És teljes bizalommal rád hagyom magam. Magam? Az enyéimet is. Rád hagyom.......................
Milyen drága dolog, milyen nagy biztosíték, ha merem rábízni őket Istenre.
– Senki sem vet új posztóból foltot ócska ruhára, mert ami az kitoldaná, még elszakít a ruhából, és nagyobb szakadás lesz.
Nem sokkal könnyebb volna levetni a régit, és az újat felvenni, újat kezdeni? Mindenben. A személyes kapcsolatban, ami a családomban van, újat kezdeni a munkahelyemen, de elsősorban újat kezdeni a szívemben; nagytakarítást csinálni. Lemosni a régi szennyet, a régi indulatokat, a bűnt, oda tenni a kereszt alá, Jézusnak. Rejts el engem, ó, te örök kőszál, mosd el a te kiomlott véreddel az én bűneimet, kezd velem újat.
Olyan jó lenne új évben újat kezdeni, új életet élni. Gondold végig, mit jelent ez, amire Jézus tanítani akarja az övéit. Nagyobb kár lesz, nagyobb lesz a szakadás, ha nem válsz meg a régitől. Mi volt az, ami az elmúlt évben fájdalmat, keserűséget, bánatot, megalázást, összetöretést okozott? Egyetlen szó: az önsajnálat. De az önsajnálkozással, önsajnálattal nem lehet új évet kezdeni... az önsajnálat elveszi a szemünk világát, a látást, forgunk magunk körül, mert nem látjuk a kiutat.
Isten pedig azt kéri tőlünk: hagyd ott, lépj, kezdj újat! És ez évben, 2012-ben, ne kezd az évet úgy, hogy a régit foltozgatod...
Az Úr Jézus felkínálja az életet. Ebben a példázatban, amikor az Úr Jézus azt mondja, hogy az új bort nem lehet az ó tömlőbe tölteni, a bor az életet jelenti. Az új életet, amit elkezdünk, nem lehet visszatöltögetni a régibe. Nem lehet próbálgatni újra meg újra, ami nem ment, ami nem sikerült. Újat kell kezdeni, mert a sok próbálgatásnak a vége az lesz, hogy a tömlő összetörik, elszakad, és kárba vész, és az élet sérül meg.
Újat akar kezdeni énvelem, teveled, valami egészen mást. Hagyd ott az önsajnálatot.
Hagyd ott a félelmedet... Ne hivatkozz arra, hogy a te helyzeted nehéz, mert abban a pillanatban, amikor hivatkozol, már önmagadat sajnálod és sajnáltatod. Ismerd el bűnödet. Ismerd el, hogy a hitedben gyenge vagy. Ismert el, hogy éppen a gyengeség miatt van benned a sok lázadás és harag, még Isten ellen is, mert imádkozol, kéred, és nincs válasz. Várj türelmese! – ez fárasztó. Bízzál! – ez olyan nehéz. Pedig az Ő terve velem erre az évre, hogy növeljen, építsen, gazdaggá, örvendezővé tegye az életemet.
(...)
(...)
Teljes bizalommal oda kell adni, ott kell hagyni életemet, vagy, ahogy másként mondják, sorsomat, helyzetemet, ott kell hagynom a kereszt alatt:
– Uram, te viselj rólam gondot. Új úton vezetsz. Nem ismerem a holnapot, nem ismerem az út titkait, a kanyarokat, a rám váró veszedelmet. Te tudod. Áldalak érte. És teljes bizalommal rád hagyom magam. Magam? Az enyéimet is. Rád hagyom.......................
Milyen drága dolog, milyen nagy biztosíték, ha merem rábízni őket Istenre.
Nem az én fantáziám, tervem, foltozgatásom, igazgatásom szerint alakul az ő életük, hanem az én szerető mennyei Atyám gondoskodásától. Induljunk úgy, ahogy az Úr Jézus mondja: új tömlőbe töltsük az új életet.
Az új bort ne töltsük foltozgatott ó tömlőbe. Kezdjünk újat, hogy az erő, amely Krisztusból jő és származik, láthatóvá legyen életünkben. Azok, akik kérdezik, – Hol van a te Istened? – meglássák, megérezzék, milyen hatalmas Gondviselőnk van nekünk.
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése