„...akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.” Milyen meghitt kép, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti csibéit, és saját testével védelmezi a ragadozó madaraktól, vagy amikor a hattyú a hátára veszi picinyét, s úgy úszik vele.
Theodor Bovet Félelem és elrejtettség című könyvében olvastam azt a gondolatot, hogy kisgyermekként biztonságban éreztük magunkat szüleink mellett, ám ahogyan felnövünk, elveszítjük a biztonságérzetet, és sok dolgunk arról szól, ahogyan újra szeretnénk azt kétségbeesetten megtalálni.
Életünk során újabb és újabb dolgokban keressük, s újabb és újabb csalódást kell átélnünk.
Mindaddig törvényszerűen csalódnunk kell, amíg meg nem találjuk azt, Aki a békesség forrása, aki hív, hogy bízzunk benne
(Ján. 14.1-3), és nála találjunk nyugalmat (vö. Máté 11.28-30)
(Ján. 14.1-3), és nála találjunk nyugalmat (vö. Máté 11.28-30)
Ruth megismerte férje és anyósa által Izráel Istenét, s megtalálta Benne amit keresett.
Nem csalódott akkor sem, amikor tragédia érte, elvesztette férjét. Olyan kincset talált Istenben, ami képesítette arra, hogy otthagyja szülőföldjét, s idős anyósa támasza legyen Izráel földjén.
Te megtaláltad már Istent? Békére és biztonságra leltél Őbenne?
Te megtaláltad már Istent? Békére és biztonságra leltél Őbenne?
Legyen áldott a napod!
(Hites Gábor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése