Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt, 2021. június negyedikén szerte az országban megemlékezéseket tartottunk a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulója alkalmából. Ebben a – sokak szerint szerződésnek nehezen nevezhető – dokumentumban rögzítették az első világháborúban győztes országok Magyarország feldarabolását. Sokan ma is úgy tekintenek erre az eseményre, hogy elvették országunk kétharmadát.
Hónapok óta halljuk és olvassuk az aggasztó híreket az Ukrajnában folyó háborúról, melynek szintén vannak országhatárokat is érintő célkitűzései, amit az ukránok hasonlóan értékelnek, mint mi, magyarok Trianont. Ha a következő linkre kattintunk,
https://www.youtube.com/watch?v=gzXoc8y2G0k
akkor láthatjuk, hogy Európában egyáltalán nem új dologról van szó. Ezer év alatt alig volt olyan évtized, amikor nem változtak az országok. Egyes országok teljesen eltűntek a térképről, és helyükön újak születtek. Ráadásul az országok önmagukban is annyira változnak – elég csak kis hazánkra gondolni, – hogy ami most van, az sok tekintetben más, mint ami húsz éve volt, és húsz év múlva biztosan megint teljesen más lesz. Röviden úgy is összegezhetnénk, hogy nincs állandó ország, amely az idő múlásával dacolva, változatlanul állna fenn.
Illetve mégis csak van EGY ilyen ország. Dávid erről az országról ír olyan túláradó örömmel a zsoltárban (érdemes elolvasni az egészet!). Mert ez egy olyan ország, ahol állandó, sőt, örökkévaló az öröm, a békesség, mert ennek az országnak Isten az Ura, aki „támogatja az elesettet”, „fölegyenesíti a görnyedtet”, aki gondoskodik, igaz és jóságos. Amikor eljön az ideje, ezt az országot ajándékba fogják kapni Istentől azok, akik elfogadják (Dániel 7:27), akik már itt ennek az országnak a polgáraivá válnak. Az erről szóló dokumentum nem egy személyi igazolvány vagy egy útlevél, hanem Isten szívünkbe írt törvénye, a szeretet törvénye (Jeremiás 31:33).
Te is ebbe az országba tartasz?
(Simon Csaba)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése