Leonard Cohen -- Hallelujah (magyar szöveg: Szemerédi Bernadett)

E titkos akkord, mely szívemben szól,

mint Dávid lantja a zsoltárokból,
Belőled indul s Hozzád visszatér.
A sok-sok dal úgy felkavar,
de mélyen zeng egy ősi hang:
Ne félj, hited elég a hosszú útra!
Halleluja, halleluja,
halleluja, halleluja!

(Nincs földem és nincs vagyonom,
a szükségest mégis megkapom,
Te mindent értesz, gondot viselsz rám.
Köszönöm, hogy sosem hazudsz,
nem ítélsz, bár bűnömről tudsz,
hadd zengjen másként most e Halleluja!
Halleluja, halleluja,
halleluja, halleluja!)

Te ott vagy, hol a szeretet győz,
hol kételyt bizonyosság előz,
itt vagy vélem, érzem, szüntelen,
mint fény ajtómnak kulcslyukán
vagy billentyű a zongorán,
s csak állok én, a szívem lángra gyúlva.
Halleluja, halleluja,
halleluja, halleluja!

Ma is köszönöm az életet,
hogy napról napra több lehetek,
hogy ajkamon oly' tisztán cseng a szó.
A megváltásra gondolok,
s hogy karjaidba bújhatok,
dicsőség Néked, hála Néked újra!
Halleluja, halleluja,
halleluja, .......

https://www.youtube.com/watch?v=ZGIRVLQRwlA

Hallom létezett egykor egy titkos akkord, Amit Dávid játszott és az Úr kedvére volt S bár téged nem érdekel, elmondom újra. Az ötös követte a négyeset, Egy moll, egy dúr, s máris megszületett S a király zavarban súgta: Halleluja Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Bizonyság kellett, bár volt hited, A háztetőn állt, s hosszan nézhetted, A hold fényében fürdött, kivirulva. És megbűvölt, és levágta hajad, Leláncolt, széttörte trónodat, És ajkadról ellopta végleg: Halleluja. Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Tudod, jártam már régen itt, Ismerem szobádnak sarkait, Magányon át vitt Hozzád a véletlen útja. 

A díszkapun láttam a címeredet, De a szerelem nem dicső fáklyásmenet, Csak egy fázós, kicsit fáradt: Halleluja. Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

És volt idő, hogy elmondtad még, Hogy ott, belül milyen a helyzet épp, De ezt már sose hallom tőled újra. Pedig úgy költöztem én beléd, Hogy galambot hoztam, hogy : Nézd, de szép. És együtt lélegeztük: Halleluja. Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Mondod, a nevet csak bitorlom, S én azt a nevet még csak nem is tudom, De mit számít neked, ha bárki tudja!? Mert minden szóban fény ragyog, És mindegy melyiket hallgatod, Hogy Szent, vagy összetört a Halleluja. Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Én próbáltam, hát ennyi telt, Kezemre érintés nem felelt, Igazat mondok, bármily szép, vagy csúnya S bár meglehet, hogy tévedek, A dal ura elé úgy léphetek, Hogy nyelvemen nincsen más, mint: Halleluja. Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja. Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja. Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.