Nincs is annál félelmetesebb dolog, amikor egy sötét utcán kell végig haladnunk, teljesen egyedül.
Egy kisfiú éveken át, minden este odament az ablakhoz, és a dolgozó szüleit várta, hogy végre megérkezzenek a munkából. Az utcában nem lakott senki, sötét volt és lakatlan.
Leírhatatlan az az arckifejezés, az a boldogság, amikor az utca végén a kisfiú megpillantotta az autó fényszóróinak a fényét. Az apró fény reményt ébresztett a szívében, hogy viszont láthatja szüleit.
Olykor ez az apró reménysugárt hiányoljuk az életünkből. Hajlamosak vagyunk a minket körülvevő sötétségre koncentrálni, mint a fényre.
Az Istentől jövő fény rámutat az evangéliumra, ami örömüzenetet is jelent.
Olykor ez az apró reménysugárt hiányoljuk az életünkből. Hajlamosak vagyunk a minket körülvevő sötétségre koncentrálni, mint a fényre.
Az Istentől jövő fény rámutat az evangéliumra, ami örömüzenetet is jelent.
Észre vehetjük újra meg újra, hogy Jézusra nézve a minket körülvevő sötétség mind eltörpül. Miért?
Azért, mert Jézus azért jött, hogy felemeljen, kiemeljen a fogságból, kihozzon a fényre, ahol Istent dicsérhetjük a szabadításáért.
Ilyenkor, amikor megtapasztaljuk Isten munkálkodó erejét az életünk, azt a boldogságot érezhetjük át, mint a kisfiú, akinek elég volt egy apró pont a messzeségben, hogy feléledjen szívében a fény.
A Bibliának minden szava ilyen reményadó fény.
Ilyenkor, amikor megtapasztaljuk Isten munkálkodó erejét az életünk, azt a boldogságot érezhetjük át, mint a kisfiú, akinek elég volt egy apró pont a messzeségben, hogy feléledjen szívében a fény.
A Bibliának minden szava ilyen reményadó fény.
Mert nincs olyan nap, amikor ne kapaszkodhatnánk épp egy ilyen reménysugárba.
Olykor pedig elegendő tudni azt, hogy Isten nem mondott le rólunk, nem hagyott egyedül, hanem még mindig ugyan úgy vár és szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése